Megérné így elvallani? (többi lent)
25 éves nő vagyok a párom 30 lesz.
5 éve vagyunk együtt és már rögtön az 1. évben megbeszéltünk hogy nem szeretnék gyereket.A párom erre rábólintott,mert (elvileg) ő sem szeretne annyira.
Viszont 1 hónappal ezelőtt nálunk járt egy régi barátja aki közölte hogy a menyasszonya terhes és szeretne minket felkérni kereszt-szülőknek.
Nem szeretem a gyerekeket sem a kisbabákat sem 10 éveseket...ezért is nem szeretnék gyereket mert az én kezembe egyszerűen nem lehet gyereket adni.
Az ilyen babaváró-buliktól meg keresztelőktől meg ehhez hasonlóktól a hideg is kiráz.
A párom nem mond rá semmit azt mondta döntsem el,neki mindegy.
Szerintetek megéri ebbe bele menni?
Köszönöm.
Köszönöm az eddigi válaszokat.
Nem mondom hogy utálom a gyerekeket mert igazából semmire nem használom ezt a szót,de az tény hogy egyáltalán nem szeretem egyiket sem.
Amikor egyszer 15 éves koromban a szomszéd megkért hogy vigyázzak a 3 éves kisfiára élből elutasítottam de persze az apám lebeszélte a szomszéddal és végül mégis a házban kötöttem ki.
Csodálkoztam magamon hogy nem vertem szét semmit a házban annyira ideges lettem amikor a gyerek átkarolt.
Egyszerűen kínos és ún. szégyenszerű érzés fogott el.
Soha nem voltam képes akár köszönni is egy kisgyereknek vagy megnézni a babakocsiban és ez nem is változott.
Nagyon nem szeretném elvállalni de ezt a barátságot nem szeretném kockáztatni emiatt.
"1: Köszönöm! Ez tényleg jó ötlet! :D"
Tényleg remek :( Miért nincs benned annyi gerinc, hogy megmondd, nem szeretnél egy kisgyerekhez kötődni?
"Amúgy ha jól tudom igenis kötelezettség a keresztszülőség, mert ha valami történik a szülőkkel, akkor nektek kell felnevelni a gyereket."
Ez egyáltalán nincs így. A keresztszülő "törvényileg" senki, mivel az állam nem ismeri el. Így ha nem vérrokon akkor előbb kerül a gyerekárvaházba mint a keresztszülőkhöz,ha meg vérrokon akkor meg keresztszülőség nélkül is.
Keresztsülőnek egyetlen dolgot vállal,hogy a keresztgyerekét keresztényhitre neveli semmi több.
Andizsuzsi:
Igen,mert el szeretném kerülni a konfliktusokat.
A párom erre rábólintott,mert (elvileg) ő sem szeretne annyira.
Te sem akarod. Párod se akarja.
Oda kell állni és megmondani "köszönjük, hogy ránk gondoltatok, de nem szeretnénk elvállalni, mert nem érezzük úgy, hogy nekünk való feladat lenne, de köszönjük"
Ennyi. Egy kis gerinc kérdése az egész
Gondoltam hogy valami boszorkányüldözést fogok elindítani ezzel.
Miért kell rögtön gyagyásnak mondani azt,aki nem szereti a gyerekeket?
Én se küldök senkit pszichológushoz csak azért mert képes éveken keresztül pelenkát cserélni meg felkelni hajnalok hajnalán egy üvöltő gyerekhez.
Aki akar gyereket annak legyen,engem hidegen hagy, nem azon vagyok kiakadva hogy már rögtön pszichológust ajánlotok hanem azon hogy a hozzám hasonlókat magának az ördögnek tituláljátok.
A kérdésem lényege pedig az volt hogy mennyi felelősséggel jár ez és hogy hogyan lehet konfliktusok nélkül ellépni ettől a helyzettől.
Aki pedig azon van kiakadva amit az 1.-nek írtam,azokkal közlöm hogy csak viccnek szántam a dolgot.
Ne foglalkozz a sok korlátolt alakkal, vannak, akik nem tudják elfogadni, egyszerűen fel sem érik ésszel, hogy nem mindenkinek az az életcélja, ami nekik. Engem sem tudna egy pszichológus sem rábeszélni a gyerekvállalásra. Na, de nem is ez most a lényeg.
Te sem akarod és a párod sem akarja a keresztszülőséget, ráadásul te ezeket az embereket alig ismered. Szerintem nyugodtan meg lehet mondani nekik amit már előttem is írtak, hogy köszönitek, de nem ti vagytok erre az alkalmas emberek, nem vállaljátok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!