A párom nem tudja elfogadni a családomat?

Nálunk férjem és szüleim közt nincs ilyen jellegű probléma, viszont a sógorom úgy jön szüleimhez, ha egyáltalán eljön, hogy húzza a száját, és folyton elvonul. Éppen csak az asztalhoz ül le velünk. Fent kuksol valamelyik szobába, de legalább tekintettel van nővéremre, mert neki fontos a család.

Ha nekem mondana olyat a férjem, hogy nem szeretem őt mert hazamegyek a szüleimhez, hát nem állna meg a két lábán. Lehet hogy csak halkan megsúgnám neki, hogy

- a szüleim mindig ott voltak nekem, nem csak 1-2 éve léptek be az életembe. Azonban ha így folytatod, ők lesznek azok akik maradnak az életembe, úgyhogy Te szedd össze magad, ha fontos számodra a kapcsolatunk.

Én biztos beszüntetném a férjem családjával a kapcsolatot,hátha észre venné magát, érezné milyen rossz úgy részt venni egy családi ebéden hogy nincs melletted a társad . És pont te mondhatod neki hogy ő nem szeret téged eléggé, hogy ennyit megtegyen érted. Legalább próbálja meg hogy megismeri őket.

Ha meg tényleg nem megy ez a dolog, és a szüleid nem adtak okot erre a viselkedésre, akkor elkell gondolkodni a kapcsolat jövőjén.Én nem azt mondom hogy válaszd bármelyiket is, csak később meg az jönne hogy te se menj a családodhoz. Az meg túl nagy kérés.

Hogy lehetne úgy élni hogy a te családodnál kevesebb időt lennétek, végén elmaradozna a látogatás, utána téged is kezdene rábeszélni hogy ne menj. Na akkor lennél csak igazán két tűz között. Nem tudom mióta vagytok együtt, de ha a szülők nem adtak okot, akkor gondolkozz el ezen a kapcsolaton milyen ember is vajon a társad nehogy késő legyen.

Nálunk abszolút nem volt ilyen gond, sose kellett semmi és senki között választanom, én se "kényszerítem"/"kérem" erre Őt. Mindketten szeretjük a másik családját is, bár tény hogy 2-3-4 óra után kicsit sokak tudnak lenni, de mindig közös megegyezéssel "nyögjük be", hogy óóóó már ennyi az idő?!?!? :) Sőt még a szüleink egymással is jól kijönnek (bár tény hogy nem barátok, nem hivogatják egymást), ha úgy adódik jól elcsevegnek (szerintünk a semmiről:) ), pedig aztán tényleg nem bántásból (nomeg sose érdekelt az ilyesmi), de igazán nagy a társadalmi szakadék köztük.

Jah igen, és én biztos nem hagynám, hogy ilyet mondjon, hogy a családodat választottad... A családot nem választjuk!!! és akárhogy is vélekedik a szüleidről akkor is ott kell!!! lennie a családi eseményeken, ebédeken stb., mert ő hozzád, illetve így a te családodhoz tartozik. A családot meg keresni illik, akármilyen tagokból is áll!!

A férjed gondolkodásával vannak nagy bajok. Miért gondolja úgy, hogy neked választanod kellene a családok és ő közötte?

Miért gondolja úgy, hogy ha mész a családodhoz, akkor nem őt választod? Egyébként a szabadidő tekintetében megvan az egyensúly? Úgy értem vele is töltesz annyi időt, mint a szüleidnél, az ő szüleihez is átjártok ugyanannyit, mint a te szüleidhez? Miért nem örül annak, hogy a család másik fele be akarja fogadni őt? Voltak talán konfliktusok a kapcsolatotok elején?

Egyébként mióta vagytok együtt? A kapcsolat elején sem közeledett a szüleidhez?

Nálunk a sógornőm volt ilyen, mostmár gyakorlatilag nem is találkozunk vele, mert mi sem megyünk hozzájuk. Amikor mentünk, akkor is húzta a száját, még a szobából is kiment. Rosszul esett nekünk is, mi több mint 5 évig próbáltunk jóban lenni vele. Már nem próbálkozunk, én ott tartok, hogy látni sem bírom, mert hányingerem van tőle.

Tesóm talán tudott volna változtatni a helyzeten, ha a sarkára állt volna még időben, de hagyta elfajulni a kedves feleségét. Az ő családjához járnak, ott eljátsszák a boldog családot, de valami nagyon nem stimmel náluk. Akik szívnak, azok pedig szegény gyerekek, akik semmiről sem tehetnek.

Én azt javaslom, ha a párod meg sem próbál normálisan viszonyulni a családodhoz, akkor keress egy normális embert, mert hosszú távon borzasztó ez a helyzet. Csak rosszabb lesz, ha gyerekeitek is lesznek. Sajnos ez a tapasztalat. :((

Nálunk is ez van, én sem szeretem a barátnőm családját, már én sem nagyon járok vele haza.

De van egy kis bibi.

BArátnőm is azokat mondja, mint te, hogy fordított helyzetben nekem is rosszul esne, meg az ő szülei mindent megtesznek értem, nem érti, mi bajom velük.

Egyrészt én megértem fordított helyzetben, hisz csak ő tudja, jól érzi-e magát vagy sem a szüleimmel, másrészt meg az ő szülei elég érdekes életfelfogásban élnek, beszélnek, erre nem vagyok kíváncsi. Csak hát mégis csak a szülei, nyilván védi őket, de az én szememben nem jó emberek, nem érdekelnek, és ezen akkor sem fogok változtatni, ha szakít velem emiatt.