Nyakamon a karácsony. Fiam nem velem él,9 éves. A fülembe jutott, hogy minden ajándék amit adtam Neki, az anyja elvitte vmilyen börzére és eladta. Most arra gondoltam, hogy pénzt utalok át a számlára, ahova a gy. Tartást is küldöm, de mennyit?

15:34-es vagyok

Ne add fel az -egyelőre- kilátástalannak tűnő próbálkozásokat a fiaddal való intenzív kapcsolat fenntartására. Hidd el, ha nem is azonnal, de egyszer csak beérik a sok-sok próbálkozás, igyekezet! Elraktározódik benne minden tőled jövő kedves, érdeklődő telefonhívás, vagy invitálás hozzád, kirándulni, moziba stb. Még akkor is, ha most úgy tűnik, hogy nem értékeli ezeket. A magyarázatot már írta fölöttem valaki. (Szeretne megfelelni anyukája elvárásainak, amik finoman, talán hangosan nem is kimondva áradnak felé.)

Sőt, azt mondom, az anya sem képes hosszú éveken keresztül az ellenkezőjét bizonygatni a gyereknek, mint amit ő maga tapasztal. ("Apád nem törődik veled" - állandóan tartod a kapcsolatot, mindig hívod, keresed.)

Lehetséges, hogy a megfelni vágyás most jó adag görcsösséggel párosul nálad, ami kicsit természetellenessé teszi a viselkedésedet, ez is kiválthat ellenkezést a fiadból. Ne félj attól, hogy elveszíted a fiad szeretetét! Biztos, hogy nem! (A gyerekeknek két ember, a szülei szeretete, figyelme, elfogadása a legfontosabb. Még akkor is, ha látszólag egyikük -a kialakult helyzet következtében- háttérbe szorult is.) Mindig erre gondolj, amikor beszélsz vele. Ne akarj "jó apa" lenni, pont ettől válsz kényszeredetté. Csak olyan, amilyen igazából vagy. Az pont jó lesz, ahogy olvasom a kommentjeidet:):)

Számlanyitás oké, de akármilyen kicsi, jelképes ajándék mindig legyen az egyes ünnepeken. Akárcsak olyan, ami valami közös élmény kapcsán kettőtöknek jelentéssel bír.

És ha a volt feleséged leszólja? Engedd el a füled mellett! Sőt, ha a jóakaró ismerősök tájékoztatni akarnak a volt asszony legújabb kiszólásairól, állítsd le őket! Így lehetsz nyugodt, mert egyébként csak rágódnál a hallottakon, és ennek sose lenne vége.

Ha van kérdésed, írhat nyugodtan pv!

Sajnálom és azért remélem, mégsem adtad fel, csak el vagy keseredve.

Te vagy a felnőtt, ne feledd! A fiad meg őrlődik kettőtök között és fogalma sincs, mit tegyen, hogyan viselkedjen. Ezért tesz olyasmit, amit írsz. De csak 9 éves kiskölyök! Hol van itt még a megfontolás, előrelátás, bölcsesség, igazságérzet? Lásd be, ez még belőletek, a szüleiből is sokszor hiányzik...

Amíg haragszol a volt feleségedre, addig nem fogsz tudni tiszta fejjel, higgadtan dönteni a közös ügyekben. Mert azok mindaddig lesznek vele, amíg fel nem nő a közös gyereketek!

Én azt mondom, bocsáss meg neki, hagyd a csudába a sérelmeidet (biztos sok van), már nem érdemes ezeken rágódni, tovább szítani az ellenségeskedést. Hiszen jóra nem vezet, akkor meg minek? Árt ez neked, az új családodnak, szüleidnek és nem utolsósorban a fiadnak.