Nyakamon a karácsony. Fiam nem velem él,9 éves. A fülembe jutott, hogy minden ajándék amit adtam Neki, az anyja elvitte vmilyen börzére és eladta. Most arra gondoltam, hogy pénzt utalok át a számlára, ahova a gy. Tartást is küldöm, de mennyit?

Én továbbra sem adnék mást mint ajándékot neki!

Mert legalább látná a fiad, hogy gondolsz rá, vettél neki, törődtél vele. Ha az ajándékra szánt pénzed befolyik a számlára, az kézzel nem fogható, esetleges, hogy megkapja-e, és ha igen, valóban megtudja-e, hogy tőled érkezett. És akkor mit érez majd szegény?

Ne törődj azzal, hogy eladja az anyja, csak azzal, hogy igenis megkapja, amit neki vásároltál. Minél nagyobb lesz a gyerek, annál könnyebben fogja megérteni a két cselekedet közötti különbséget.

Ne "küldjél" ajándékot, hanem adjál. Vidd el a kissrácot magaddal, amikor nálad van, és vegyél neki ajándékot, amit kiválaszt magának. Azt senki nem próbálja meg eladni.

A volt feleséged viselkedése egyébként minősíthetetlen.

Nem egészen értem adsz a fiadnak valamit és amikor hazamegy az anyja elveszi tőle?

Ha számlára utalod, akkor ugyanúgy az anyja költheti el.

Én továbbra is a gyereknek adnám az ajándékot előbb-utóbb úgyse fogja engedni, hogy elvegyék.

Valószínűleg az anyja ellened hangolja. Igen egyszerű egy kisgyereket bevonni egy ilyen játszmába: Pl. "Kisfiam, anyukád nagyon szeret téged, és azt akarja, hogy neked jó legyen, de megszakad anyukád szíve, amikor a papa (az a szemét gazember) elvisz tőle, még ha csak néhány órára is."

A gyerek végiggondolja és a válaszreakciója, mivel szereti az anyját mint minden normális gyerek, így azzal próbálja meg viszonozni a szeretetét, hogy hisztizik és nem akar a láthatáson elmenni az apjával.

Ha el is megy, végig bűntudata van, mert az anyja akarata ellen tesz és retteg, hogy esetleg az anya elfordul tőle. Így nem érzi jól magát akármilyen programon sem, haza akar menni, hogy megbizonyosodjék, az anyja megbocsájtja neki, hogy mégis elment az apjával.

Pszichológiai eset mindkettő, az anya is és a gyerek is, ha ez még sokáig folyik körülötte.

Reménykedjen abban, hogy nem marad így örökre. Felnőttebb fejjel sok mindenre rájön az ember gyereke, és ha azt látja, hogy az apja nem hagyta el a körülmények ellenére, akkor visszafordul majd hozzá.

Az utalást én sem tartom jó ötletnek, mert a pénz felett az anya dönt, de ha nyit egy külön számlát, amin félretesz a gyereknek a felnőtté válásig, akkor ahhoz az anyának semmi köze, a gyerek meg csak jól jár, mert lesz egy kis tőkéje, ha el szeretne majd költözni otthonról, vagy be szeretne iratkozni egyetemre, stb.