Egy kapcsolatban miért lépnek félre az emberek szerintetek?

A szerelem/szeretet hiánya.

A tisztelet hiánya.

A mohóság és kivagyiság (mert megteheti).

A gerinctelenség.

Rengeteg oka van, és egyik sem túl hízelgő.

Ismerősöm szerint egy férfinak joga van megcsalnia a nőjét, de egy nőnek nincs. Szegény lányt úgy sajnálom, nagyon szereti a srácot.

Gerinctelenség, azaz mindenféle erkölcs hiánya.

Akinek problélája van a kapcsolatban, annak két (becsületes) lehetösége van:

1. Megpróbálja megbeszélni a problémákat és megoldani

2. Kilépni a kapcsolatból (hivatalosan, azaz megmindva az aktuális partnernek, és minden szükséges lépést megtenni, hogy le legyen rendezve a különválás)

Meglévö kapcsolatban, föként titokban félrelépni igen nagyfokú becstelenségre vall.

Mikor valami hiányzik a kapcsolatból. Párom nem szeret szexelni (én se hinném el, h egy 23 éves pasi nem kívánja, ha nem élnék ebben már 5 éve lassan). Közös problémákra tesz nagy ívben. Elköltözni nem tudok, mert eddig csak részmunkaidőben melóztam, abból éhen is haltam volna. Most készülök albit keresni, mert be is jött a képbe valaki. Hátha Ővele többet tudunk egymásnak nyújtani. De vannak akik csak bumm bele, tojnak rá, h van-e párjuk vagy éppen nincs. :(

25/N

Az egyetlen oka az, hogy gyávák szakítani, mert akkor a biztos pontot elvesztenék. Így meg reménykednek abban, hogy titokban marad.

Az ilyenek, hogy nincs elég szexualitás, szeretet, stb. a kapcsolatban NEM INDOKOK A MEGCSALÁSRA! A szakításra azok. A másik megalázására, átverésére semmi nem az.

Én máshonnan közelítem meg.

Azt mondják a biológusok, hogy a hűség hormonja az oxitocin. Az, hogy egy ember mennyire hajlamos a hűségre/hűtlenségre nagyban függ attól, hogy mennyi oxitocin receptor található az agyában (ez részben örökletes). Az oxitocin kötődése a receptorokhoz határozza meg azt, hogy egy ember mennyire kötődik a párja jelenlétéhez, illatához. Ha valakinek kevés a receptora, hajlamos a hűtlenségre ("gerinctelen" emberek). Ha két ember között megromlik a kapcsolat, kevesebb oxitocin termelődik - ez szintén hűtlenségre hajlamosít.

A kérdés csak az, hogy aki már kevésbé kötődik a partneréhez, az mi a fenéért nem képes időben szakítani? Egyes esetekben a kapcsolat olyan előnyökkel jár, amit a megcsaló fél nem akar elveszíteni, viszont azt gondolja, nem fenyegeti a lebukás veszélye. Más esetekben az ember egész egyszerűen csak nem gondolkodik... Nem tudom.

Ez csak elmélet, de kétségkívül van benne valami. A legtöbb ember viszont csípőből elveti, mert nem szeretik, hogy a történetben nincsen benne az "emberi tényező".

"Azt mondják a biológusok, hogy a hűség hormonja az oxitocin."

Ilyet a biológusok nem mondanak, ugyanis az oxitocin egy hormon a sok közül. A hűségért ugyanúgy "felelős" pl. a vazopresszin, szerotonin is... Nem beszélve egy halom idegi, agyi és érzelmi tényezőről.

A vazopresszin! Az a másik, amit kerestem, de az istennek se akart az eszembe jutni. Köszi.

Nem a hormon a lényeg, hanem a receptor. Akinek kevesebb a receptora, az nehezebben alakít ki olyan köteléket más emberrel, amibe beletartozik a hűség, vagy alapvetően a lojalitás. De mondom, csak érdekességképp vetettem fel. Meg egyébként nekem egy kicsit nehézkes ez a "ha valaki szeret valakit, az nem csalja meg", kivéve ha "túl kevés a szex" "vagy az asszony meghízott" "vagy éppen nem jó a kapcsolatuk és a szomszéd elcsábította" illetve "minden férfi megcsalja az asszonyt, ha lehetőség adódik rá". Mindegyik igaz és egyik sem, ezek csak általánosítások és klisék. Az emberek nincsenek vele tisztában, többnyire csak mondanak valamit.