Kedves válaszolók, szerintetek egy iskolából épp csak kiesett gyerek manapság meg tud élni egyedül?

Általában abban az esetben szokták ilyen egyszerűen a kérdező fejéhez vágni ezt, mikor a kérdező a szüleit fikázza, mert azok ugye etetik, meg tetőd adnak a feje főlé és ne adj isten még pénzelik is, de még így is megy a habzó szájú fröcsögés, hogy micsoda szemetek, hogy ezt meg ezt nem engedik. (Legutóbb az apukám nem hajlandó fizetni a műkörmömet kérdésnél láttam hasonló válaszokat)

Az ilyenre tényleg nem lehet mást írni, mint az, hogy "ha nem tetszik a rendszer élj meg a saját lábadon".

Egyébként meg senki nem írja, hogy ez egyszerű lenne, de ha belegondolsz, más megoldás akkor se nagyon van.

Én 4 év óvodának és egy 5 éves gimnáziumnak köszönhetően 20 évesen érettségiztem le. Próbáltam diákmunkát vállalni, de azt mondták, hogy csak olyan van, ami 7:00-kor kezdődne és egész napos. A gond ugye, hogy nappalis révén ez nem volt megoldhato. Hétvégén meg lehetetlen volt. Egyetlen egyszer sikerült diákmunkát kapnom, egy hipermarketben, napi 10 órában, karácsony előtt + szenteste. Érettségi után úgy döntöttem, hogy külföldön szeretném megpróbálni. Beiratkoztam egy OKJ-ra, de csak azért, hogy meglegyen a nappali tagozatos jogviszonyom, ha diákmunkát sikerülne kapnom. Egy évig adtam be mindenhova az önéletrajzokat. Dolgoztam 2 napot feketén egy gyárban, és heti 3 napot diákmunkásként szintén egy gyárban. De aztán se diákmunka, se normál munka. Az egy év alatt 50ezret kerestem meg! egy év alatt! Ez szinte semmi nem volt, pedig tényleg mindent megpróbáltam, minden hirdetésre jelentkeztem, én is adtam fel hirdetést, még takarítani is elmentem volna. Egyszerűen kis város.

Aztán szerencsémre édesapám megkapott egy elmaradt támogatást, így elég volt arra, hogy elindítson. Jelenleg Londonban élek, tervezem az egyetemet is később, e egyenlőre pénzt gyűjtök. Egyébként 3 hét után találtam megfelelő munkát itt.

Otthon szülök támogatása nélkül nem tudtam volna megélni, még 20 évesen sem. Egyszerűen nem volt munka ott ahol én éltem (kisváros).

A komoly problémáknál viszont gyakran csak ez a megoldás. Segítség, anyám lopja a pénzem. Vagy, segítség apám alkoholista és éjszakánként lehugyozza a tankönyveimet. Stb. Ezekre tényleg nem lehet mást javasolni. El kell költözni.

De egyébként tudom itt én vagyok a legfurább ember, de amikor egyetemre jártam, most hirtelen csak egy olyan csoporttársamat tudom aki a szüleivel élt. 18 után az embernek van egy természetes igénye, hogy saját élete legyen. És sokan úgy választanak egyetemet, hogy más városba kerüljenek a szülőktől. Vagy ha egy városban maradnak, akkor is inkább kiköltöznek otthonról, albiba, koliba.

Én is 18 évesen költöztem el otthonról, egyetemre mentem, és a szüleim fizették. Nem volt nagyságrendekkel magasabb a kiadás, mintha otthon éltem volna. Otthon csökkent a rezsi meg a kaja, ehhez relatíve nem sokat kellett hozzátenni hogy kijöjjön a saját albim. És akkor nem kellett egymás idegeit őrölni. Szóval én is költözés párti vagyok. Még akkor is, ha otthon kényelmesebb és jobb az élet.

Persze, hogy a kérdező tudta a választ, mikor kiírta a kérdést. De attól még fel kell hívni valahogy a figyelmet a jelenségre, amit itt a gyakorin megy.

Én is találkoztam sokszor ilyen típusú kommentekkel ott is, ahol a kérdezőnek komoly problémája volt a családjával, és nem a műkörmét nem térítették neki: "Én már tizenévesen pénzt kerestem", ó igen, mivel? Most próbálj meg pénzt keresni tizenévesen, diákmunkára 18 alatt kb. senki nem kell, amúgy meg hogy keresel pénzt, adózatlanul, vagy hogy? Lehet az előző rendszerben mindenki szemet hunyt afelett, hogy húsz forintért megsétáltattad Manyi néni kutyáját, de most ehhez előbb vállalkozást kell alapítanod, hogy ezt megtehesd legálisan.

Egyébként sok mindenben tapasztalom ezt az ellentétet, hogy a szocializmusban nőttek fel, azok elképzelni se tudják, mennyire nem ér semmit egy érettségi, egy diploma, és még sorolhatnám. Nyomatják otthon a gyerekeiknek, hogy szerezz diplomát, mert azzal biztos érvényesülsz, de ez egyáltalán nem ilyen egyszerű. Sok esetben még azt se tudják, hogy zajlik egy jogosítvány megszerzése (a vizsgák struktúrája sokat változott), hogy mennyire horrorisztikus ára van egy vezetésórának, és még sorolhatnám. Azok, akik nem ebben szocializálódtak, azoknak ezekről mind fogalma sincs.

És persze vannak a kibicek, nem velük történik az egész, ők csak idejönnek belökni egy választ, és hibáztatni a kérdezőt, hogy kiadják a napi feszkót, és már mennek is tovább. Egy perc múlva elfelejtik az adott kérdést, ami a kérdezőnek - persze köztük is van sok, aki nem valószínű, hogy igazat mond -, az életéről szólt.

Másik kedvencem ilyen esetre, ha van egy kérdés családi problémáról, amiben szerepel egy terhes nő, akinek nehéz a megélhetése, nem biztosak a lakásviszonyai, stb., rögtön jönnek a kommentek tízesével, hogy vetesse el!

Kérdem én, hogy jönnek ők ahhoz, hogy megítéljenek egy ilyen súlyú dolgot az interneten keresztül, részinformációk alapján? Itt megint az jön be, hogy ők másnapra elfelejtik az egészet, a nő meg szépen meghoz egy döntést, ami az egész életére kihat!

A kérdező által kiírt kérdés hátterében is az áll, hogy sok az olyan ember, aki idejön úgy a tanácsot szórni, hogy fogalma sincs a szituációról, nem is tudatosodik benne, hogy egy másik ember életéről ítél, és a látszólagos anonimitás mögé bújva beír mindenféle ostobaságot.

Én nagyon sajnálom azokat, akiknek csak ez a felület van arra, hogy reális, megbízható tanácsokat kérjenek az életük nagy kérdéseivel kapcsolatban, mert erre ez a hely tökéletesen alkalmatlan.