Hány éves korában hagyható egyedül egy gyerek 1 órára?

Nem hiszem, hogy erre van "szabály".

Szerintem egy szülő látja és tudja, mikortól olyan érett már a gyereke, hogy otthon merje hagyni egyedül.

L/25

attól függ hol.

Ha van nála telefon és valaki rögtön küldhető és nem balesetveszélyes helyre be van zárva,akkor 5-6 évesen

Ha 1 órára magára hagyod, ugyan honnan tudná meg a gyerek apja? Nem hinném, hogy a ház előtt ül egy kocsiban, távcsővel a kezében.

Hát igazából szerintem erre korhatár nincs, de hátha valaki jobban tudja. Szerintem úgy működik, hogy ha nem történik semmi, akkor nincs gond, ha igen, akkor mindenhogyan kiskorú veszélyeztetése, akár 3 éves a gyerek, akár 13.

Mennyi idős a gyerek? Hol laktok? Mert pl. emeletes házban biztos nem hagynám magára, még 5 percre sem, mert elég annyi, hogy az ablakot kinyissa és kizuhanjon (hallani lehetett ilyen esetekről, ahol állítólag pár percre ment el az anyuka - mondjuk ezt megkérdőjelezem). De földszinti házban egy iskoláskorút már magára hagynék 1 órára esetleg, ha előtte elmagyarázom neki a szabályokat és tudom, hogy nem felelőtlen, nem fog távollétemben feltehetően késekkel játszani meg ilyesmi. Hanem beültetem mesét nézni és nem mehet ki, csak wc-re.

Mondjuk személy szerint egy 6 éves gyereket még átvinnék a szomszédba, ha le kell ugranom a sarki közértbe, vagy éppen a fodrászhoz stb.

A 7 évesnek a kezébe adnám a lakáskulcsot és a telefont, őt már azért otthon hagynám arra az 1-2 órára, különösen, ha korábban már megtanítottam, hogyan kell a gáztűzhelyet bekapcsolni.

Annál fiatalabbat semmiképpen!

Erre nincs külön szabályozás.

Helyzetfüggő, gyerekfüggő és szülőfüggő.

Én pl. 10-11 éves korában hagytam először egyedül itthon fél-1 órára. De akkor is szigorúan kikötöttem hogy sem kaputelefonba nem szól bele ha csengetnek, sem a telefont nem veheti fel, csak a saját mobilját mert azon kizárólag én hívom, és ajtót sem nyithat senkinek!

Én nyugodt vagyok ha itthon hagyom mert megbízok benne, jó környéken lakunk, biztonságban tudom míg nem vagyok itthon.

Miert nem szolsz a gyerek apjanak, hogy vigyazzon ra, ha dolgod van? Van apja is a gyereknek, ha pedig ö nem er ra, es nincs mas megoldas, akkor a kisiskolas gyereket, jol felkeszitve otthon hagyhatod egy orara, de garancia arra, hogy nem törtenik semmi, nincs. Es te leszel a felelös erte, mert te vagy a gondozo szülö.

(Hozzateszem, semmikepp nem tartom jo megoldasnak, ha a kisgyerek egyedül van otthon, mert tenyleg barmi megtörtenhet. Ök nem tudjak felmerni meg a dolgok veszelyesseget rendesen, vidd magaddal, ha teheted, vagy mindig legyen mellette felnött felügyelet.)

Én 5-6 éves koromtól már egyedül mentem haza az iskolából(óvodából) és egyedül voltam otthon, amíg anyám meg nem érkezett 2-3 órával később. Mondjuk az iskola nem volt messze, 4-5 percnyire.

Nem volt bajom, bár 5 évesen egy ilyen korábbi hazaérkezés után úgy döntöttem, hogy be kell venni a foggyógyszeremet (talán néhányan még emlékeznek rá, hogy volt ilyen), és valamiért jó ötletnek tűnt, hogy egy nagy marokkal veszek be.

Mire anyám felfedezte, addigra már felszívódott, szerencsére nem lett semmi bajom, de komolyabb gyógyszerrel baj is lehetett volna. Mondjuk a szüleim gyógyszerei egy alacsony fiókban voltak, de ahhoz eszembe se jutott hozzányúlni. A foggyógyszert napi szinten szedették (rendszerváltás környéke), így azt a sajátomnak tekintettem. Az adagolás fogalmával nem voltam még tisztában.

Egyébként a gyógyszeres akciót leszámítva nem volt gond velem. Amikor hazaértem, rendszerint amúgy is ettem (ha otthon volt valaki, akkor kaptam, ha nem, akkor túrtam valamit a hűtőből), kicsit tévéztem, aztán mentem házit írni, nehogy balhé legyen, mire hazaérnek a szüleim. Úgyhogy nem is volt időm/lehetőségem rosszalkodni. Amíg pihentem, addig nem volt kedvem a tévézésen kívül mást csinálni, utána meg a szobámban ültem a leckémmel.

Mobil akkor még nem volt, de apámat vezetékesen bármikor el tudtam érni az irodájában, ő pár perc alatt hazaért, ha kellett.