Mit tegyek, ha a lelki társam, a tökéletes párom ennyivel idősebb nálam?
Én sem vagyok már tizenéves, tehát felnőtt nő vagyok. Megismertem egy férfit, aki az apám lehetne (mi több, még nála is idősebb 3 évvel - egészen pontosan 33 év van köztünk).
Nincs apakomplexusom, nincs nekem semmilyen bajom, ezért is aggaszt annyira az az érzés, hogy nem találkoztam még olyan férfival, akivel ennyire egy hullámhosszon lettünk volna, ennyire azonosak lettek volna a nézeteink, gondolkodásunk. Nem beszélnék szerelemről, mert ez a korkülönbség nekem is sok, de az biztos, hogy ha korban összeillenénk, őt szeretném férjemnek és a gyermekeim apjának.
Egyszerűen nem tudom mit kezdjek ezzel az egésszel. Úgy érzem rátaláltam a másik felemre, de nem lehetünk együtt, mert tulajdonképpen egy generációs különbség van köztünk. A szívem szakad meg, hogy nem akkortájt születtem, amikor ő.
Hogyan lehet ezt feldolgozni? Fel lehet-e egyáltalán dolgozni, hogy a lelki társaddal nem lehettek együtt?
Mit keverek én? Mondtam egy szóval is, hogy szerelmes vagyok vagy bármi? Azt állítom, hogy ő az úgymond lelki társam, nagyon hasonlítunk, mind gondolkodásban, mind mentalitásban, humorban, világnézetben, szóval a legfontosabb dolgokban. Idősebb, igen. Okosabb? Nem mondanám, mivel én sem vagyok buta. Mint mondtam, nagyon egyezünk, és ez a mentális képességekre is vonatkozik. Tehát nincs szó arról, hogy a tudásával, élettapasztalatával, vagy hasonlóval "elvarázsolt" volna.
Tegnap is találkoztunk és 1,5 órát beszélgettünk. Annyira hihetetlen, nem volt még olyan barátom/kapcsolatom/ismerősöm, akivel bármiről és ennyit tudtunk volna beszélgetni.
És megvolt az első fizikai kontaktus is, igaz, szükségszerűen, hiszen táncoltunk (egy céges rendezvényen voltunk ott mindketten és felkért). Azt hittem furcsa lesz majd, ha hozzámér, mivel ez az egész, ami van felé részemről, inkább csak lelki eredetű. Nem mondom, hogy nem tetszik, mert szerintem jóképű férfi, de ugye jóval idősebb, így nem mondanám, hogy fizikailag vonzódtam volna hozzá. Eddig. Jó volt vele táncolni, jól esett az érintése, a közelsége. Nem tudom. Teljesen össze vagyok zavarodva.
Itt a legtöbb nő azt hiszi, hogy őnála van az örök élet titka,
és csak a pasik halnak meg.
Jobb, ha felébredsz és élsz inkább a mának, és nem azon töprengsz, hogy mi lesz X év múlva...
...mert esetleg elrévedezésed közben elüt egy autó és szegény pasi egyedül marad!!
apám mikor 33 éves volt, volt egy 50 éves kollégája aki pacemakert kapott. Apám sajnálta nagyon, mesélte anyámnak, hogy szegénynek már nincs sok hátra.
3 évvel később apám, ment országúton, szemből kielőztek... 3 órával később belehalt a sérüléseibe. A kollégája 20 évvel később halt meg de addig közel teljes életet élt, pl. még síelt is csak egy kicsit jobban oda kellett figyelnie magára.
gondold meg alaposan érdemes e néhány boldog évtizedet hagyni semmibe veszni egy ködös jövőért...
"Nem szeretnék adott esetben 50-60 évesen már megözvegyülni"
Honnan tudhatod, hogy mi van megírva a nagykönyvben?
Ismered azt a klasszikus viccet, ugye?
Kohn találkozik Grünnel, aki 30 évvel fiatalabb feleségével grasszál a korzón.
-Mondd, Grünn, te 50 éves, a feleséged 20 éves. Nem gondoltál arra, hogy mi lesz 20 év múlva?
Mire Grünn:
-Ugyan, mi lenne? Leváltom az öreglányt.
:D
20:37:):)
Kérdezõ nem lehet, hogy a pasid mellett inkább magabiztosnak érzed magadat, mivel azt irtad, hogy senkivel nem érezted azokat a dolgokat, amit vele.
Hiszen semmit sem érzel iránta, viszont igazi nõnek érzed magadat mellette, nem ért sok csalódàs az életben? Mellette biztonságban érzed magadat?
Volt már ilyen nekem is.
Nem a kor dönti el mi van, ki passzol kihez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!