Mit tegyek, ha a lelki társam, a tökéletes párom ennyivel idősebb nálam?

Én sem vagyok már tizenéves, tehát felnőtt nő vagyok. Megismertem egy férfit, aki az apám lehetne (mi több, még nála is idősebb 3 évvel - egészen pontosan 33 év van köztünk).

Nincs apakomplexusom, nincs nekem semmilyen bajom, ezért is aggaszt annyira az az érzés, hogy nem találkoztam még olyan férfival, akivel ennyire egy hullámhosszon lettünk volna, ennyire azonosak lettek volna a nézeteink, gondolkodásunk. Nem beszélnék szerelemről, mert ez a korkülönbség nekem is sok, de az biztos, hogy ha korban összeillenénk, őt szeretném férjemnek és a gyermekeim apjának.

Egyszerűen nem tudom mit kezdjek ezzel az egésszel. Úgy érzem rátaláltam a másik felemre, de nem lehetünk együtt, mert tulajdonképpen egy generációs különbség van köztünk. A szívem szakad meg, hogy nem akkortájt születtem, amikor ő.

Hogyan lehet ezt feldolgozni? Fel lehet-e egyáltalán dolgozni, hogy a lelki társaddal nem lehettek együtt?