Csak nálunk nem volt meg ez?

Hmmm... Óvodás voltam, mikor a szüleim elváltak. Mindketten tizenéves koruk óta alkoholisták. A válást abszolút kulturáltan intézték, szinte észre sem vettem. Anyuhoz ítélt a bíróság, de Apu akkor látott, amikor akart, minden este munka után eljött. Ez addig nagyszerű volt, amíg rá nem jöttek ezek ketten, hogy attól, hogy a házasság nem működött, inni még jól tudnak együtt... Így történt, hogy Anyu 'rosszabb' napjain Mamikáékhoz kerültem. Konkrétan ők neveltek fel. Papika már sajnos nincs köztünk, de Mamuciért bármit megtennék!!!! Az Apu felőli nagyszüleim is észbe kaptak közben, gatyába rázták Aput, onnantól kezdve bár ivott, de kevesebbet. Így ő 'észnél' volt, amikor Anyu nem annyira, ő fürdetett, etetett (Anyu nem mindig figyelt arra, hogy eszek-e rendesen, egyáltalán van-e valami a hűtőbe, ennek persze az állandó idegeskedéssel együtt egy csodás fekély lett az eredménye 12 éves koromban). Szóval Apu valamennyire összeszedte magát... A felvilágosítás megvolt nálunk, Anyu az egyik józan pillanatában megtartotta először olyan 10 éves koromban, aztán pedig mikor először megjött, akkor újra. Aztán 14 évesen kollégiumba kerültem, a szobatársaim és az osztálytársaim lettek ott az igazi 'családom', többen vannak köztük, akikre most is számíthatok, és mellettem állnak. Ami ennél is szomorúbb, az az, hogy sokan vannak köztük, akik hasonló cipőben járnak, mint én. Sőt, volt egy szobatársam, aki végignézte, hogy az apja combon szúrja az anyját egy nagy késsel, ő hívta ki a mentőket, és fogta le a részeg apját, mikor elkezdte az anyukáját rugdosni. Az édesapja ma már nem él, elvitte az alkohol. Visszatérve rám, a koleszban megtanultam, hogy a konfliktusokat igenis kezelni kell, mert ha mindig 'lenyeljük' az idegileg tönkretesz. Leültem beszélgetni a szüleimmel erről, többször is már, külön-külön (édesanyám ekkorra már újraházasodott egy nála 18 évvel idősebb, de irtó cuki emberkével), persze Anyu meg sem hallgatott, Apu meg terelte mindenfelé a témát. Sőt, Anyu még azt is a fejemhez vágta, hogy én vagyok élete csalódása (mert 1 évet csúszok az egyetemen...) A kapcsolatom a szüleimmel jelenleg 22 évesen kb annyi, hogy havonta hazajárok. Apun látszik, hogy a sok beszélgetés valamennyit használt, igyekszik nagyon, Anyunál meg attól függ, milyen lábbal kelt, néha nevelőapummal is úgy beszél, mintha a kutyája lenne, pedig szegény aztán mindent megtett Anyuért is, és értem is, saját lányaként szeret, még akkor is, ha korban az unokája lehetnék. 2 éve találtam egy srácot, lepődjetek meg: hasonló családi gondokkal... Most készülünk összeköltözni, én már suli mellett dolgozok, hogy anyagilag se függjek a szüleimtől, azt hiszem, szép lassan kilépek a gyerekkori sérelmeimből és képes vagyok egy lelkileg egészséges új életet kezdeni. Ja, anyagiak, Anyu feszt az arcomba vágja, hogy "Más gyerek fele ennyit se kap!" Ilyenkor szivesen visszakérdeznék, hogy: Szeretetből? De inkább már nem szítom a vitát, azt a havi 1 hétvégét túlélem otthon. Egyébként jobb napjain egész elviselhető, néha még vásárolunk vagy főzünk is együtt, de persze semmi anya-lánya téma, konkrétan nem érdekli az életem. Csak Mamikát sajnálom, minél kevesebbet kapok én Anyámtól, annál többet kap ő.

Egyébként ahogy írtad, hogy a nővéreddel foglalkoztak, hát a Pároméknál is így van, őt egész héten fel nem hívnák, hogy hogy vagy kisfiam, de ha a húga valamit kiejt a száján... ajajj, haptákban áll anyósom is, apósom is. A sógornőm valami új 100ezer forintos telefont kapott szülinapjára, a Párom meg 2 puszit SE! Az anyja fel sem hívta szülinapján.... felfoghatatlan :(

Nálunk se volt ilyen beszélgetés, de innen nézve azt mondom, nem is baj.

Szerencsére hétvégén jött meg először, azt se tudtam, mi az. Csak pont mosott és kivittem a bugyim, hogy ezt is ki kell mosni, nem tudom, mi történt. Azt azért akkorra már tudtam, hogy a vért célszerű azonnal kimosni, hogy ne hagyjon foltot :D

Ő erre úgy reagált, hogy "de jó, megjött, amit régóta vártunk". Ilyen bratyizós stílusban. Én meg csak néztem, hogy mi van, eleve a stílus is furcsa volt, de hogy mégis mit vártunk, mert én ugyan nem vártam semmit :D

Akkor elmondott pár higiéniai tudnivalót, de kb. ennyi. Viszont hatalmas hülyeségeket is mondott, pl. hogy tampont nem szabad használni, mert ha megtelik, akkor bent tartja a vért a méhben.

A szexről annyit mondott, hogy 18 éves korom alatt ne csináljam, de ha majd meglesz az első, ugye elmesélem. Én hülye elmeséltem, ő meg telekürtölte vele az utcát - ami önmagában is elég kínos, na de úgy adta elő, hogy mekkora egy repedtsarkú vagyok. Ugyanis 16 évesen veszítettem el, ráadásul nem is jártam a fiúval.

Később akart beszélgetni, tanítani, de akkor már lekésett róla.

Az elmúlt pár évben volt, hogy leültünk és előkerült a téma. Nos, őszintén örülök, hogy annak idején nem ő tanított meg a dolgokra. Mert így a könyvtárban olvastam utána mindennek hiteles forrásból, és nem azokat a hülyeségeket fogadtam el, amiket ő gondol. Sajnos élő példája annak, hogy attól még, hogy valaki szült egy-két-három gyereket, nem feltétlenül van tisztában a dolgokkal.

Így én nem is pártolom, hogy a szülők tartsák a felvilágosítást. Mivel ki tudja, mit mondanak a gyereknek. Megjegyzem nyilván nem véletlen az, hogy gyakran aki fiatalon teherbe esett, annak a lányával is ugyanez történik. Nyilván az anyja nincs tisztában a felelős védekezéssel. Ezért nem is kell ezt a "szülő tanítsa" dolgot nagyon erőltetni.