Ha a fiúm pszichikailag tönkre van menve, ha lesz közös gyermekünk, ezt a gyerek örökölheti, ezek a géneket?

szerintem még bőven ráérsz a gyerekvállalásal....

az, hogy a haverod gyermeke pár hónaposan egészséges, sajnos nem jelent semmit, mert a lelki-pszichikai gebaszok ebben a korban egyáltalán nem jellemzőek, persze lehet, és remélem is, hogy tényleg egészséges, de ez majd 20 év múlva kiderül... és ez még mindig nem jelenti azt, hogy így kell csinálni, mert ott sincs gáz, lehet pusztán mázlija....kérdés, neked is az lesz-e?

(lehet, hogy valamivel kevésbé drogos környezetben kéne mozognod, de ez magánvélemény)

A depresszió nem örökölhető.

A rá való hajlam örökölhető.

A lelki betegség többségét amúgy sem a gének adják át, hanem a családi környezet. Azt, hogy egy olyan gyereknél, akit örökbe adnak, hogyan alakul ki mégis valami "örökletes", pontosan még nem tudjuk. Aki azt mondja, tudja erre a pontos választ, arra én nagyon kíváncsi vagyok.

A felmenőink, a családunk, származásunk meghatároz számunkra egy kiindulást, sorsot. Ez közel sem jelenti azt, hogy minden szó meg van írva előre a történetben. Mint ahogyan azt sem, hogy mi magunk boldogok leszünk-e, elégedettek leszünk-e ezzel a történettel, vagy sem?

Én az orvos-genetikust javaslom, mert Ő ennek a szakembere. A többiek tanácsa bakfitty. (Az enyém is.) :D

Tehát tanács: kivizsgáltatni a veszélyeztetettséget genetikai vonalon, többiek véleményére (apukára is) magasról tenni! Felnőtt emberként éld a saját életedet, és vállald a felelősséget a döntéseidért!

minden betegség másodágon öröklődik át, azaz nem az Ő gyereke lesz beteg, hanem az unokája.

Amúgy meg annyira szánalmasnak érzed magad, hogy rá vagy szorulva egy ilyen ember "szerelmére"?

13:20-asnak maximálisan igaza van!

A hajlam az, ami örökölhető, és a körülmények azok, amik kihozzák. Na most, ha valaki pszichikailag gallyra ment, erősen kérdéses, hogy tud-e megfelelő körülményeket nyújtani egy gyereknek. És most itt nem az anyagiakról van szó. Ha az apa labilis, következetlen a nevelésben, kilengésekre hajlamos, akkor nehéz elképzelni, hogy a gyerek tök egészséges pszichével fog rendelkezni.

A helyedben én átgondolnám, és kizárólag az orvos tanácsát kérném ki, a többi vélemény csak spekuláció!

Előzőnek igaza van.

A saját példánk érdekes, megosztom veled.

Férjem szorongásos depressziót kapott két alkalommal, elég súlyos eset volt a pszichiáter szerint. Kijött belőle, egy kevés gyógyszerrel teljesen normálisan él, minden OK vele.

A háttér: apukája egy igen agresszív, érzéketlen, kemény, önző ember volt. Anyukája nem bírta, mikor a gyerekek kiskamaszok voltak, felakasztotta magát.

Az otthoni légkör igen lepusztult és feszült volt.

A történteket férjem egészen 25-30 éves koráig nem dolgozta fel. A tényeket felfogta, de soha nem gondolkozott el róla.

Amikor kapta az első szorongásos depressziót munkahelyi problémák miatt, egy gyerekünk volt. Felmerült az "ideggyengeség öröklésének" problémája nálunk is. További gyerekek vállalása miatt ez fontos volt.

A pszichiáter egyértelmű szakmai válasza az volt, hogy ez nem örökölhető. A generációs öngyilkosságokat és depressziókat a nevelés, világnézet, gondolkodásmód tudattalan másolása produkálja.

Nálunk ez az átkos láncolat megtört, mert férjem tudatosan lecserélte az otthon magába szívott gondolkodásmódot. Még tizenévesen megtért. Gondolkodását, értékrendjét Jézus tanításai határozzák meg. Bevallása szerint ez mentette meg a második depressziójában, amiből kijönnie a doktor tanúsága szerint 20% esélye volt.

Magyarán nem gének kérdése az egész, hanem azé, hogy a neveltetésével, beszívott értékrendjével és gondolkodási sémáival milyen sikeresen tud a szíve, lelke mélyén, akár a tudatalatti mélységéig szakítani az ember.

A drog hatásáról fogalmam sincs.

Sztem meg te vagy tönkremenve meg apád!!

Cuki voltam bazze???