A ti családotok hogyan viseli az állandó nélkülözést és pénztelenséget?

Mi sosem álltunk jól anyagilag, mert apánk még gyermekként elhagyott bennünket, így anyánk nevelt fel minket egyedül a minimálbérközeli fizetéséből - nyilván eddig sem éltünk fényesen, de most már évről-évre lejjebb süllyedünk.

Mindannyian felnőttünk, az egyik testvérem a szakmájával jelenleg csak alkalmi munkákat talál, a másik még OKJ-ra jár (de nem hajlandó dolgozni mellett diákmunkát), én jelenleg levelezős egyetemre járok, de éppen nemrég vesztettem el a munkahelyem, és kilátásban sincs ú, hiába próbálkozom.

Anyámnak nincs pénze, a nagyobbik tesómnak meg nekem be kell fizetnünk a rezsibe, mióta dolgozunk, tehát nekünk sincs túl sok, amit félretehetnénk, ráadásul nekem még a tandíjat is ki kell fizetnem és mindent magamnak vennem.

Télen alig fűtünk, nehogy sok fát használjunk el, majdnem egész héten csak szendvicseken élünk (hús kb. egyszer van, vasárnap, de még főtt étel sincs soha itthon), már lassan két éve ugyanabban a két nadrágban járok, az egyiknek a cipzárja romlott el, a másik kiszakadt, dehát még az is kiadás, hogy újakat vegyek...

Jelenleg angolórát adok, hogy legalább a rezsit ki tudjam fizetni anyámnak, de olyan kétségbeejtő az egész, idén már karácsonyi ajándékot sem veszünk egymásnak, most két napig jártam a várost, hogy vegyek egy csizmát 2000 ft-ért, többet nem adhattam ki rá...

Vegetálás ez az egész, ráadásul itt az ország keleti részén, nulla pénzügyi tartalékkal, nulla lehetőséggel.....:/