Van e bocsánat erre?

Szia!

Van bocsánat. Még akkor is ezt írnám, ha nagyon vallásos lennék, pedig nem vagyok az. Ha szexfilmen szerepeltél volna, azt is meg lehet bocsátani. A pornóújság meg nem akkora kategória, hogy miatta lelkifurid leygen. Felejtsd el és fogadd el, vállald önmagadat!! A családod meg ha ezért "lenéz", akkor vagy nagyon bigottak vagy egyszerűen könnyebb mindent Rád hárítani. És igen, "Az vesse rá az első követ...." Jézus is megbocsátott, pedig Mária Magdaléna örömlány volt....

Michaelle Wild. Na ő eg diplomás pornósztár átnyerkelt szinésznő és szex tanácsadó, semmi szégyenkezéssérzettel.

Ma a tinédzser lányok fő szövege, hogy mi szeretne lenni csak annyit mond, hogy könnyű munkával sokat keresni. Ha nincs ilyen elmegy prostinak. Még élvezni is fogja.

Ne másnál keresd a megbocsátást, hanem magadnál. Aki nem bocsát meg az nem ad második esélyt. Aki szintén megérdemli, hogy tőled se kapjon másik esélyt, ha jó lesz az életed. Ne mással törődj. A más véleménye sok vélemény. Különbözőek vagyunk. Keress olyan társaságot ahol téged így elfogadnak. A szex múltadat meg nem kell mondogatni. Ha véletlenül kiderülne viselkedj természetesen.

Valld be, hogy egyszerűen fel akarod magadra hívni a figyelmet!

Hol vannak már a 15 évvel ezelőtti pornóújságok! De ha valahol van is belőle, szerinted ki veszi azokat kézbe???

EUgye te kérdezted Somát?

Bűnöm a múltból - Soma Mamagésa válaszol

• Nők Lapja Cafe

• 2009. 11. 19.

Tizenöt éve olyan kilátástalan, rossz helyzetben éltünk a szüleimmel, hogy meggondolatlanul csináltam néhány gusztustalan szexfilmet. Hiába az elmúlt idő, a mai napig is elő-előkerül rólam valami az internetnek „köszönhetően”.

Kedves Soma!

Nagy szégyennel kell együtt élnem, és minél idősebb vagyok, ez annál nehezebb. Fogalmam sincs, hogyan nyerhetném vissza az önbizalmamat, hogyan lehetne női büszkeségem, és hogyan

tudnék mások szemébe nézni.

Tizenöt éve olyan kilátástalan, rossz helyzetben éltünk a szüleimmel, hogy meggondolatlanul csináltam néhány gusztustalan szexfilmet, -képeket. Csak akkor tudatosult bennem, hogy mit tettem, amikor ezek megjelentek. Nemcsak magamra hoztam szégyent, hanem a családomra is. Egyik testvérem elfordult

tőlem, a viszonyunk azóta is rossz. Harmincöt éves múltam, és mára még elviselhetetlenebb ez a múltbeli nagy hiba. Hiába az elmúlt idő, a mai napig is elő-előkerül rólam valami az internetnek „köszönhetően”. Amikor már kicsit megnyugodnék, valaki biztosan eszembe juttatja. Már többször költöztünk, de mindenhol felismertek, és volt már, hogy a szemembe mondták: szégyelljem magamat. Pedig ha tudnák, hogy mennyire szégyellem!

Természetesen az életem minden területére kihat ez az egész. Nagyon elkeseredett vagyok, és kisebbségi komplexusaim vannak. Nem tudom, lehet-e ezzel együtt élni… Persze lehet, de hogyan? Mitévő legyek? Minden egyes nap kemény küzdelem számomra. Barátaim nincsenek, a testvérem sem kíván látni. Tudom, magamnak csináltam, igyam hát a levét.

Tudsz valamit nekem is tanácsolni? Mert ebbe belebetegszem.

Minden jót, szeretettel:

Én (x. y.)

Kedves Te!

Az, hogy ez a dolog (ami szerintem apróság) neked ekkora problémát okoz, amelybe így beleragadtál, számomra a saját mélységes önbüntető megnyilvánulásodról szól.

A fő kérdésem: vajon kaptál-e valaha feltétel nélküli, valódi szeretetet gyerekkorodban, vagy tenned kellett-e azért, hogy megfelelj? Mindenesetre valahol a mélyben már elindult az a folyamat, ami miatt máig bünteted, bántod magad. Az ember fiatalabb éveiben sok mindenbe belemegy, amit később már biztosan nem tenne meg, és ez így is van rendjén. Keressük magunkat, ehhez pedig elengedhetetlen az énhatárok feszegetése. Aki soha nem ment bele fiatalon olyan dolgokba, amelyek nem tetszettek a szüleinek vagy a környezetének, az fel sem nőtt. Akiknél ez nem történik meg, képtelenek a saját identitásuk megtalálására és megélésére. Azt azonban nehezebb feldolgozni, amikor olyat tettünk, ami saját magunk előtt „égő”. Sokáig nekem is rossz volt arra gondolni, hogy fiatalkori szeretetéhségemben micsoda alakokkal lefeküdtem. De feldolgoztam, mert megértettem saját magamat, hogy mi minden játszott közre az életemben, hogy erre képes voltam.

Tizenöt éve csináltál néhány szexfilmet, ez megtörtént. Oka volt, és nem csupán a kilátástalanság, ezt jobb, ha tudod. (A magunkhoz való őszinteséghez nemcsak bátorság, de önismeret is kell.) Tizenöt év alatt rengeteget változik az ember. Ennyi idő alatt még a sejtjeink is kétszer kicserélődnek. De te nem voltál képes ezt feldolgozni. A múltban ragadtál, mint egy sárba süllyedt kocsikerék, és folyatod a drága energiád az önbüntetésre. Oké, eddig ezt tetted, de ha jót akarsz, akkor segíts ezen a lányon, aki te vagy, és aki belül vacogva várja, hogy fölszabadítsd! Én egyáltalán nem látom bűnnek azt, hogy belementél egy ilyen kalandba, viszont azt hatalmas véteknek látom, hogy ezért tizenöt éve bántod magad! Ez az igazi elkövetett hiba! Abban egyáltalán semmi ciki nincs, ami megtörtént, abban viszont igen, hogy azóta is a keserűség és az önsajnálat levét ereszted magadból! Úgyhogy itt az ideje letenni ezt a nyomorúságos batyut, amely valójában gyártott probléma! Javasolnék egy elengedési rituálét. (Ha erre egyedül nem vagy képes, ajánlom Veres Kriszta papnőt, ő remekül ért ehhez.) A rituálék segítenek a lezárásban és az újrakezdésben, erőt is adnak hozzá. Biztos, hogy jót tenne neked a kineziológiai oldás is, de alapvetően azt érzem, hogy igen nagy szükséged lenne az önismereted fejlesztésére. Ehhez segítségül ajánlok néhány könyvet: Eckhart Tolle: A most hatalma, Eric Berne: Emberi játszmák, Thorwald Dethlefsen: A sors mint esély.

És akkor mi van ha szerepeltél?Ráadásul 15 éve. Az ami megtörtént azon nem tudsz változtatni és nem is kell. Azok a hibák vagy nem hibák amiket elkövettél még a hasznodra is válhatnak amikor kiderülnek. Olyankor legalább megtudod ki az aki igazán szeret és elfogad olyannak amilyen vagy, a döntéseiddel és a múltattad együtt.

Én is követtem el hibákat,sőt, na és? Az aki nem hibázik az nem él. Nem kell foglalkozni vele,pláne ha látják rajtad,hogy szégyenled akkor még inkább rátesznek a tűzre.Állj a sarkadra és mondd meg,hogy ami van az van és pont.