Hogy kerültünk ebbe a helyzetbe? Hogyan tovább?
Párommal hétvégén összevesztünk a pénz miatt. Sokkal többet költött a közértbe a kelleténél, én szidtam nagyon, ő nekem vágott egy csomag tésztát-összeverekedtünk. Mostanában nagyon nagy a nyomás rajtunk és most szakadt el a cérna. Anyuval egy lakásban lakunk-anyu és én 50-50% tulajdonosok vagyunk a lakásnak. Páromat anyu kezdettől utálja, folyamatosan szövegel ellene, hogy félre...csajozik, hogy nem keres elég pénzt, egész nap duruzsol nekem. Lényeg, a lényeg, hogy anyu kihívta a rendőrséget, hogy bántalmazott engem a párom. A párom most elköltözött. Én már nagyon bánom az egészet, magamat is okolom a kialakult helyzetért.
Anyu nem akarja eladni a lakást, telket-pedig a fele az enyém - apai örökség. Albérletbe kellene mennünk vagy pereljem be az anyámat? Mi a teendő?
Van egy 10,5 hónapos kisbabánk is a párommal-egyébként ő egyetemista én gyedből élek.
Mit javasoltok?
hát a verekedés mindenképpen elítélendő.
persze vannak dolgok amiket nem tudunk. pl te nekiugrottál foggal-körömmel a párodnak, v mi? És mit csinált, megütött, felpofozott, megszorította a karod, stb mi volt konkrétan? Csak mert nem mind1 az sem, hogy a férfi nekiáll ütni-verni a nőt, vagy az agresszív nő nekimegy a férfinak mire neki is felbsszák az agyát és akkor elcsattan 1-2 pofon.
szal nem tudjuk, hogy milyen is vagy és milyen a párod, hogy van e értelme így.
Nem egyedi a problémád, itt vagyok példának rögtön én, mi is így lakunk. Vagy eladósodsz, ha egyáltalán megteheted, vagy valami félig-kényszer megoldás lesz a vége.
Fogadni mernék, hogy nálatok is lelépett apu, azért vagytok 50-50%-ban tulajdonosok, és anyué a haszonélvezeti jog. (Nálunk így van.)
Beszéljünk rólatok, elvégre Te kérdeztél! Egyik változat sem jó. De a kevésbé rossz az albérlet. Felnőtt ember vagy, és nem jó, ha édesanyád továbbra is beleszól az életedbe. Bármi is lesz a történet vége, az életed a tied, neked kell élned, mert úgy van értelme.
Legjobb lenne lelépni anyukádtól, mert nagyon rossz ez a kavarás. Mi a szomszédban laktunk, hozzánk a mentőt hívta ki egyszer, mert buli volt, és leskelődött és látta, hogy vannak részegek. Vannak ilyen nyakadba lihegős, mindent eltúlzós mamácskák... ez nagyon is kiakasztó tud lenni, simán tönkre vághatja a kapcsolatotokat. Én legalább is így látom, mert mondom az enyém, egy-két becsiccsentett alakra mentőt hívott anno, szóval simán el tudom képzleni, hogy a te anyád egy kis rángatásért rendőrt hív. Jó hát nem egy szép dolog, de én is szoktam csapkodni a férjemet, mondjuk viccből, ő meg lefog meg ilyesmi én meg sikítok, mint akit nyúznak, ha még mindig ott laknánk, már hozzánk is kihívta volna a rendőrséget, hogy bántalmaznak engem....
De a te gyededből, meg az ő egyetemi tanulmányából nem jutnátok messzire. Abba is gondolj bele, hogy manapság egy fél ház árával mit kezdesz? Tudnál belőle venni egy egészet? Mert bevételetek nuku, hitelt fizetni nem tudnátok, vagy elmennétek albérletbe és szép lassan felélnétek az örökségedet? Mert annyi pénzt egyben egy ideig még nem látsz, kár lenne felmorzsolni.
mennyire verekedtetek össze? megsérültetek?
egyáltalán mi a kérdés?
hogy megbocsáss-e, vagy hogy elköltözzetek-e?
és ő most mit akar?
máskor is előfordult már a verekedés?
fontos, hogy ezekre válaszolj.
Köszönöm a válaszokat. Miután hozzámvágta a tésztát, én feláltatam és dühömbe,kétségbeesésembe meg akartam ütni, de ő erősebb és adott egy hatalmas pofont. Párom félálásban dolgozik 120.000 Ft-ot keres, de határozott idejű a szerződése, 3 havonkét hosszabbítják a munkahelyén. Én 96.000 Ft-ot keresek. A párom már másnap írt, jelentkezett, hogy mennyire bánja, amit tett és nagyon szeret. Én is szeretem, sőt szerelmes vagyok belé. Szerelem gyermekünk van, DE: folyton veszekszünk a pénzen, mivel anyu a telken lakott nyáron és egy fillér rezsit sem fizetett, minden ránk hárult, ez cca. havi 100 e HUF, a babánk túlvan egy koponyaműtéten, mert betegen született, semmilyen segítségünk sem volt, most sincs-hatalmas rajtunk a nyomás. Anyu nem hajlandó eladni a lakást, hogy mindenki menjen az útjára, pedig örököltem édesapám után mégv1982-ben.
Kérdésem: pereljem be édesanyámat az örökségemért, menjünk albérletbe és anyu adóssodjon el és vesszen minden, amit a lakásba eddig vettem? 34 éves vagyok és milliós tételről van szó.
Verekedés-iszonyat, hogy idáig fajultak a dolgok, de úgy érzem, hogy anyám nélkül sokkal boldogabbak lennék.
Imádjuk a kisfiunkat és boldogok szeretnénk lenni. Mit tegyek?
Anyu arról hallani sem akar, hogy visszaköltözön a párom. Párom szüleihez nem tudunk menni. Igazából mi itt a megoldás? 2. babát is szerettünk volna, de így?
Miközben van 6-7 millió értékű ingatlan (lakás fele, telek fele), amelyhez nem tudok hozzáféni?
Valóban rámegy erre az egészre a kapcsolatunk, amit anyu tesz. Attól is ki volt akadva, hogy be mertük tervezni a fiúnkat és őt nem kérdeztük meg. Azt mondta, hogy "öreg ő már a nagymamasághoz (65) és elege van a visító kölkünkből."
Lakáshitelt teljesen biztos, hogy nem adnak a gyedre és a párom csak 1-1,5 év múlva diplomázik.
Igazán egy saját lakás lenne jó. Az albérlet egy kicsit zsákutcának tűnik. Menjek vissza dolgozni? De szerettünk volna mégegy babát és legalább 2 éves koráig itthon maradni a fiammal.
Annyira rossz, hogy nincs itthon apa, olyan ez, mintegy rossz álom-jó lenne már felébredni.
Elképesztően gáz volt, hogy kijöttek a rendőrök. Soha nem bocsájtom meg anyunak-nagyon-nagy túlzásba esett szerintem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!