Aki magáról nevezte el a gyerekét az miért döntött így?

Van, aki hagyománytiszteletből; van, aki azért, hogy valaki vigye tovább a nevét; és van, aki színtiszta önzésből: azonosítja magával a gyereket és mindenféle pszichés mintázatokat vetít rá.

Mondok egy példát(a neveket megváltoztattam): az egyik munkatársam anyja egy nagyon durva nő volt, aki csakis fekete-fehérben tudott gondolkodni. A nagyobbik lányát önmagáról nevezte el (Róza), és mindenben önmagával azonosította, és ő lett a JÓ, a kisebbiket pedig (Éva) mindenben azzal, amit saját maga is utált és gyűlölt önmagában is, minden más nőben is. Így az utóbbi lett a Rossz. Nem is kell mondanom, hogy a kisebbik lány élete egymerő pokol volt, mígnem 31 évesen öngyilkos nem lett.

Én is anyukám után kaptam a nevem. Pontosan nem tudom, hogy miért, ezen még nem gondolkoztam, majd rákérdezek :)

Amúgy nincs vele bajom, szeretem a nevemet :)

23/N

Nalunk minden ferfi/fiu csak Sandor lehet... Persze egy családban, ha tobb fiúgyermek szuletik, akkor csak a legidosebbik.

Amikor bekerültem a Férjem családja a, volt egy nagy családi összejövetel. Dedazuloktol kezdve mindenki ott volt.

A vicces az volt benne, hogy anyósom elkiabalta magat: Sanyi, Gyere kerlek!

Erre vagy 15-én visszakiabaltak, hogy melyik?!

Na, akkor fogadtam meg, hogyha fiúnk lesz, Sandor SOHA!!!

Szerencsere két lanyunk született az évek során. Bar mi a családtagok neveiben egyaltalan nem gondolkoztunk.

Én se értem miért nevezik el magukról vagy a felmenőikről a gyereket a szülők.

A legjobban attól vagy kiakadva,mikor "mini én",vagy kicsinyítő képzővel látják el ezt a nevet.

Egyik rokonom 37 éves fia még a mai napig is Janika,mert az apja a Jani.

Na meg ifjabb ifjabb a négyzeten,elég gázul hangzik.

Annyi név van,nem tudom miért nem tudnak valami mást adni a gyereknek.Meg kicsit olyan,mintha a szülő a gyereket a maga képére akarná formálni,már ezzel is,hogy a neve is ugyanaz.

Pedig a gyerek az egy új személyiség,nem az apja/anyja klónja.