A barátomat, hogy lehetne rávenni, hogy költözzön külön a szüleitől és ketten legyünk boldogok?

Továbbá azt se írtad le, hogy volna-e hová mennetek, miből élnétek, ilyesmi.

Mert ha ezek a feltételek nincsenek meg, akkor nem csoda, hogy nem tudod rávenni.

A kényelem nagy úr, és ugye az anyuka takarít, mos, főz, vasal rá, te meg gondolom nem vagy még olyan gyakorlott a témában...

otthon nem piszkálja senki sem úgymond, egy barátnő meg mindig nyaggatná, hogy ez kéne, az kéne, ide menjünk el, oda menjünk el, hol voltál ilyen sokáig, mit csináltál, kivel voltál stb.

így meg ugye, ha ven kedve hozzád, akkor találkoztok, ha nincs, akkor nem.

meg persze az anyagiak is sokat számítanak!

nagy felelőséggel jár ám egy szülőktől elköltözés, és összeköltözés egy "végülis idegennel", hisz tudjuk, hogy lakva lehet megismerni a másikat!

nagyon nagy szerelem kell, vagy nagyon szar helyzetnek kell lennie a szülői házban, hogy egy pasit ki lehessen robbantani.vagy igényének kell lennie a pasinak a függetlenségre (szerencsére van egypár ilyen egyed is :P)

Nálunk is hasonló volt a helyzet (én 26, a párom 33 éves, mindketten dolgozunk és nekem van saját lakásom). Most 3 éve vagyunk együtt és a párom kb. 1 éve lakik nálam. Majdnem másfél évig könyörögtem neki, hogy költözzön hozzám, majd meguntam, kitűztem egy határidőt, hogy ha addig nem jön, akkor úgy veszem, hogy nem is gondolja komolyan az egészet. Akkor gyorsan átcuccolt, azóta is itt lakik, mégis megbántam, hogy rákényszerítettem (bár szerintem valahol érthető volt, hogy beleuntam a könyörgésbe). Azóta is délutánonként és hétvégéken az édesanyjánál van, eleinte balhéztam vele, aztán feladtam és beletörődtem. Azóta sokkal többet jön, többet van velem és nem veszekszünk ezen. Sőt, már ott tartunk, hogy babával próbálkozunk.

A mai fejemmel hagynám, hogy magától költözzön át, akkor, amikor Ő úgy látja jónak.

Remélem valamennyit tudtam segíteni.