Szerintetek hogy lehetséges, hogy egy férfi szereti a párja gyerekét? Vagy csak megjátsza, hogy magához láncolja a nőt?

Igen, szeretheti, én már tapasztaltam is ilyet a családomban!

Húgomnak már volt egy féléves kislánya, amikor összejött a jelenlegi (vagy most már ex- ?) párjával. (Nem tudom, minek nevezzem a férfit, mert nem tudom, hogy most éppen milyen viszonyban vannak... De erről bővebben később...)

Na, szóval ez az ember, maga is egyedülálló apuka lévén, hamar elfogadta a húgom kislányát, olyannyira, hogy még a nevére is vette őt. Három évig éltek együtt viszonylag problémamentesen, így aztán mire az unokahúgom megnőtt és megtanult beszélni, már a nevelőapját fogadta el, és szólította "Apá"-nak. Aztán nem tudom, mi történt a húgomékkal, volt valami veszekedés vagy nézeteltérés, a lényeg az, hogy úgy döntöttek, szakítanak. Na, és a férfi ezek után megtehette volna, hogy otthagyja mindkettőjüket a fenébe, és új életet kezd. Csak hát ott volt benne, hogy van egy kislány, akihez ugyan genetikailag semmi köze sincs, de aki mégiscsak őt hiszi, és fogadja el édesapjának... Ettől fogva aztán volt egy időszak, amikor tényleg csak a kislány kedvéért járt vissza a húgomhoz, különben meg mind a ketten úgy voltak vele, hogy ezek után semmi komolyabbat nem akarnak egymástól. Aztán ahogy telt az idő, egyre inkább úgy tűnt, hogy már nemcsak a gyerek miatt találkozgatnak, sőt, az a lehetőség is szóba került, hogy esetleg újra kibékülhetnek és összejöhetnek...

Hogy azóta pontosan mi van velük, azt nem tudom, mert én időközben elköltöztem a környékről. Annyit mindenesetre tudok, hogy "Apa" azóta sem fordult el a húgom lányától, hanem rendszeresen találkozik, foglalkozik vele, és gondoskodik róla. És ismerem már őt annyira hogy tudjam: ezt nem azért teszi, hogy visszaszerezze és magához láncolja a húgomat. Sőt, ha esetleg újra össze is jönnének, annak valószínűleg éppen a kérdező által feltett szituáció ellentéte volna az oka: a húgom ex-barátja valószínűleg azért szeretné meg újra a húgomat, mert szereti a kislányát! :-) Ha meg mégsem... hát, azt meg már bebizonyította, hogy akkor is csak megmaradna az unokahúgom szeretett "Apá"-jának. A szeretet tényleg nem feltétlenül a vérségi kapcsolattól függ...

Sot, a volt parja gyereket is szeretheti :)

(Mar szakitottunk, de egy lakasban eltunk, mert nem tudtuk eladni, amikor teherbe esett az uj parjatol. En voltam, aki a korhazban latogatta, es amikor hat honap utan vilagra jott a kiccsaj, en izgultam ott az inkubator mellett, nehogy baja legyen. Lassan ot eves, szinte minden hetvegen megyunk valahova, akar az Allatkertbe, akar csak a Gellerthegyre. Ugy tekint, mintha az apja lennek. Az anyjaval is teljesen baratok maradtunk a szakitas utan.

Igaz, ehhez valoszinuleg nagy mertekben hozzajarul, hogy mindketten 40+ evesek vagyunk, Neki aligha lesz mar tobb gyereke, nekem meg nem tudom, egyaltalan lehet-e, ha ot ev alatt nem jott ossze (igen, ez is hozzajarult reszemrol a szakitashoz) )

Szoval minden tovabbi nelkul. Az se jo, ha csak a gyerek anyjat latja a parjaban, de az se, ha a gyerekben csak a parja gyereket.