Mi tévő legyek? 3 hetes terhes vagyok, a férjem közölte velem hogy el akar válni tőlem, Mondjam meg neki hogy terhes vagyok?

Mondd el neki, lehet, hogy ettől rájön, hogy mégis fontosabb vagy neki, mint a másik nő. De az is lehet, hogy ekkor is elhagy.

Viszont a babát ne vetesd el, mert ő semmiről nem tehet. És az abortusz az legalizált gyilkosság.

Amúgy 3 hetes tényleg nem lehetsz... :S

Előzőeknek nagy igazságuk van. El ne vetesd! Lehet, hogy a másik nő mellett dönt, de attól még ő is akarhat gyereket! Ha meg nem, fizetnie kell a tartásdíjat, nem vetetheti el veled!

Ha semmi kilátásod, hogy felneveld, és a rokonság sem segít, és tényleg semmi esélyt nem látsz, akkor se öld meg. Keresd meg a Bölcső Alapítványt, ők abortuszra ítélt gyerekeket mentenek. Mindent inkább, de ne ítéld halálra.

Nem tudják az abortusz mellett döntő nők, mi mellett is döntenek. Ma mesélte egy barátnőm, aki egyéb ok miatt volt a kórházban a nőgyógyászaton, hogy mint eü. dolgozóval, őszintén elbeszélgettek az asszisztensek vele az abortuszról. Azt mondták, hogy az önként gyereküket "eldobó" nőkön az eü. az olcsóbb eljárást alkalmazza, a méhszájat megnyitják, ami annak megtörődésével ,, sérülésével jár, majd szétszaggatják a gyermeket, és kiszippantják vagy kikaparják a roncsokat. Ha már maga úgy döntött a nő,hogy neki az egészséges, élő gyermeke nem kell, és nem foglalkozik a következményekkel, nem is érdemel mást, mondták. Nem mutatják, de megvetik a gyermeküket elvetető nőket.

Félreértés ne essék, én nem így gondolkodom, én mélyen együttérzek velük. Az viszont való igaz, hogy NEM TUDOD te sem, meg sokan mások sem, mit vállal az ember az abortusszal.

Íme: [link]

Hidd el találsz kisbabával is párt. Ne dobd el magadtól ezt a csodát. Rengeteg nő az életét odaadná, hogy kisbabája lehessen, nagyon megbánnád, ha elvetetnéd szegényt. Ha semmi áron nem akarod megtartani, akkor inkább add örökbe, olyan szülők várnak rá akiknek ő lenne az élettől a legnagyobb ajándék. Hidd el mindig van valami lehetőség. Kérhetsz segítséget a szüleidtől, testvéredtől ha van. Az abortusz csak legvégső esetben kerüljön szóba szerintem. A férjednek pedig tényleg mondd el, neki is joga van tudni a babáról, és ha megszülöd neki is kötelessége gondoskodni róla. Én már nem folytatnám vele a kapcsolatot. Biztos találsz valakit magad mellé, hiszen olyan fiatal vagy.

Minden jót neked, és remélem a legjobb döntést hozod.

Az első válaszoló tökéletesen leírt mindent. Ha 3 hetes terhes vagy, akkor még bőven el is vetélhetsz. A nők 90 %-a elvetél életében legalább egyszer, csak nem tud róla. Mert adott esetben ki sem marad a menstruáció. Neked, ha 3 hetes terhes vagy, akkor majd csak 1-1,5 hét múlva kell megjönnie. Úgyhogy fogalmam sincs, hogy honnan tudod, de mielőtt még nagy bejelentést teszel, talán várd meg, hogy kimarad-e a menstruációd egyáltalán. Ha nem jön meg és eltelt egy hét és lesz a kezedben egy pozitív teszt csak akkor szólj a férjednek. Most úgyse hinné el.

Ha kiderül, hogy terhes vagy akkor joga van tudni róla. A baba miatt nem fog veled maradni ebben biztos lehetsz! Mivel egyedül nem tudnád felnevelni így két választásod van: megszülöd és örökbe adod vagy elveteted.

DE, fölöslegesen dilemmázol addig, amíg nem tudod biztosan, hogy tényleg terhes vagy-e.

Lehet szemétség amit most írok, de szerintem a férjed is szemét, és megérdemelné. Szóval szerintem mondd el neki hogy terhes vagy (ha már biztos) és mondd meg neki hogy mindenféleképpen elváltok mostmár, de a gyerekről mondjon is le, gyerektartást fizeti és annyi. Szüleid vagy barátnőidre biztos számíthatsz.

Abortusz egyébként is veszélyes, mert lehetséges hogy utána nem lehet gyermeked.

Kicsit hasonló volt az én helyzetem is.

Én is terhes voltam, amikor kiderült, hogy a párom megcsalt. S én is elvetethettem volna. De nem tudtam megtenni. Inkább megbeszéltük, hogy megpróbálunk együtt maradni. Persze biztos voltam benne, hogy csak a gyerek miatt teszi. Mondanom sem kell, hogy ennél megalázóbb helyzetben nemigen voltam még életemben. Sokat vaciláltam, egyedül vállaljam-e vagy vele így ezzel az érzéssel. Ő esküdözött, hogy engem akar...stb. S hogy a másik nő nem fontos. De ez lényegében érdekelt, meg voltam bántva, nagyon, haragudtam rá, hogy miért csinált nekem gyereket, ha közben más nővel is kavar. Tenyésznőstényként éreztem magam. Végül mégiscsak együtt maradtunk, igaz ehhez több tényező is hozzásegített, pl. hogy nekem már volt egy fiam, akit egyedül neveltem (megözvegyültem terhesen), s nem akartam a másodikkal is végigcsinálni az egészet. Ráadásul bebizonyosodott, hogy igencsak furamura nőszemély volt a szeretője, mikor kiderült, milyen is valójában, hamar kiábrándult belőle. De az engem ért sérelem még a mai napig emészt. Soha nem fogom tudni teljesen megbocsátani neki, hogy így kijátszott. Sokszor gondolok arra, hogy jobb lett volna mégis kilépni a kapcsolatból. Viszont sokszor pedig beigazolódik, milyen sok akadályon jutottunk túl, és hova értünk együtt. Nem egyszerű az érzés. Hiányzik a teljes megbocsátás, de mégis túljutottunk a krízisen és van mire építenünk. Egy biztos, lehet, hogy a kapcsolatom soha nem lesz emiatt az incidens miatt tökéletes, de annál jobb döntést, hogy megtartottam a babát, NEM HOZHATTAM! Itt vannak mellettem, és teljes az életem velük. Sőt igaz, hogy miattuk maradtunk együtt, de nem a hagyományos értelemben, hanem úgy, mint ahogyan a gyerek, a közös nevelés összekovácsolja a két embert családdá. :-)

Izgalmas egy utunk volt és persze van még ma is.

Tényleg nehéz tanácsot adni. Én a helyedben a gyereket megtartanám, de egyelőre még nem szólnék neki. Kicsit később igen, s én is mérlegelném a reakcióját. Tény, hogy nem könnyű kapcsolatot építeni arra, hogy csak a gyerek ami összetart, de nem szabad kifelejteni azt sem, hogy a gyerek át is alakítja a párokat. Nekünk bejött!

Nagyon sok erőt kívánok!

Ne vetesd el!

Írta itt valaki, hogy ha végleg elveszett minden, akkor örökbe adás vagy abortusz.

Akkor már nyilván az örökbe adás.

Van a baráti körünkben egy házaspár, második örökbe fogadott gyereküket kapták meg fél éve. Négy évet vártak rá, mert nem volt örökbe vehető gyerek! A két éves kisfiú úgy lett aztán nekik, hogy egy 16 éves lány már nem tudta elvetetni. Otthagyta a kórházban.

Kis aranyos srác, megúszta a halálos ítéletét.

Azért, mert ez a fajtája a gyilkosságnak legális, nem lesz egy normális nő számára választható alternatíva.

Tudom, hogy egy ilyen súlyos helyzetben minden megfordul az ember agyában. Tarts ki. Még az is lehet, hogy minden jóra fordul. Akkor nem hagyna a lekiismeretfurdalás boldog lenni egy életen át.