Hogyan legyen normális viszonyom a párom anyukájával?

2 éves kapcsolat, szinte minden nap találkozunk, de a barátom még anyukájával él (ott a szülők elváltak, ők ketten vannak).

Úgy fél év után már világos volt, hogy nem kedvel engem, ami nem lenne baj, de azt nem értem, mért kell szurkálódni.

Hozzáteszem, soha nem voltam vele tiszteletlen vagy bunkó, tehát nem érdemltem ki a beszólásait. Nem is olyan a természetem, hogy bárkivel ilyen legyek.

Neki nem tetszik, hogy én "kényelmes" vagyok. Való igaz, a munkahelyem tényleg kényelmes, a fizetéshez képest rövid a munkaidő és rugalmas, és munkaidőben sem kell megszakadni. Hazamegyek és szép kényelmesen elvégzem minden dolgomat, soha nem kell kapkodni semmivel. Tehát: soha nem lótok futok egyik helyről a másikra, és sosem kell ugrálnom. Egyébként tanultam, dolgozom, egyedül élek, főzök, háztartást vezetek.

Ő sokszor este 7-re esik csak haza és utána áll neki főzni, vagy kora reggel intézi a bevásárlást. Eleve egy pörgős természet, de az időbeosztása miatt is kénytelen az lenni.

Időről időre mindig beszólogat, hogy én milyen kényelmes vagyok, a mai világban nem lehet ilyennek lenni, meg ha én az ő helyén dolgoznék, majd megtudnám.

Eleve nem értem, miért fáj neki, én hogy élek, mikor semmi köze hozzá.

Főzni szoktam, sütni nem. Ezen is ki volt akadva, hogy "sütni is tudni kell, mert mindenkinek keresni kell a kedvét a családban. Mondom oké, de egyelőre egyedül élek, és amire nincs igényem, azt nem csinálom.

Számtalanszor elmondja, hogy "bezzeg az Anita, nézd meg az Anitát" (ő a lánya.). De én nem vagyok Anita, soha nem is leszek, és nem is akarok másnak megfelelni.

Eddig mindent lenyeltem, mert nem akartam veszekedéseket. De ez sem jó, hogy olyanért piszkálnak, amihez 1. másnak semmi köze 2. szerintem semmi baj nincs velem, mert mindenki úgy él, ahogy akar.

Már nem is megyek szívesen a barátomékhoz, és mindig feszélyezve érzem magam az anyja társaságában. + mivel sok mindenbe beleköt, eljutottam oda, hogy magamtól már eleve nem is beszélek vele, inkább nem mondok egyáltalán semmit, csak köszönök.

mit lehet ilyenkor tenni?