Hogyan legyen normális viszonyom a párom anyukájával?

Egy éves kapcsolat, család is körülbelül egy éve ismer.

Az utóbbi 5-6 hónapban jöttek elő a számomra zavaró dolgok, ahogyan egyre jobban megismertem őket.

24 éves vagyok, barátom 27. Anyukájával él. Az édesanya egy nagyon pörgős személyiség, nem bír egyedül lenni, azt szereti, ha mindig vannak körülötte (férjétől elvált). Szeret egyik helyről a másikra menni, rengeteg dolgot tesz meg munka után is.

Én, meg barátom ennek pont az ellentétei vagyunk. Nem igazán társasági emberek, jobban szeretünk ketten lenni, és eléggé nyugodt, "megülök a helyemen" emberek vagyunk.

Barátom anyukája odarak alá mindent, még egy virslit se főz meg magának, vagy egy kést se rak le az asztalra, mert anyukája a sarkában van, h. mire van szüksége.

Teljes mértékben kiszolgálja, ugyanakkor cseszegeti is, hogy tessék már önállóbbnak lenni. Nekem is odamondogatja a dolgokat, hogy a mai világban nem lehet ilyen lassúnak meg kényelmesnek lenni.

Hogy igazából mi baja velem, azt nem értem, mert a saját keresetemből élek, dolgozom, háztartást vezetek, független vagyok. Az én munkahelyemen nem elvárás pörgés, mert más a szervezeti kultúra, mikor oda kerültem, szóvá is tették, hogy itt "nem kell pattogni annyira".

Sokszor a saját lányához hasonlít, és tudom, nem mondja ki, de azt szeretné, ha én is olyan lennék, mint az a lány. Én pl. nem sütök, csak főzök, neki ez sem tetszik, mondván sütni tudni kell, mert egy családban keresni kell mindenki kedvét, nézzem csak meg az ő lányát, aki minden hétvégén más receptből süt.

Mikor pedig én is elmondom normálisan a véleményem, miszerint engem a sütögetés abszolút nem érdekel, másrészt egyedül élek és az ételen tudok a legtöbbet spórolni, így nem fogok pénzt költeni a sütögetéshez feleslegesen, akkor meg beáll a mosolyszünet.

De annyi ilyen megjegyzést kaptam az utóbbi időben, hogy lassan már beszélni sincs kedvem a párom anyukájával, pedig nem tudjuk egymást kikerülni. A folyamatos beszólogatások pedig oda vezetnek, hogy normális hangnemben, de én is ugyanúgy odamondom a véleményem, és teszek rá, hogy neki tetszik, vagy nem.

Nem szeretem, ha valaki kívülről beleszól az életembe, holott semmi köze hozzá.

Hogy lehet normálisan kezelni ezeket a dolgokat?