Édesanyám össze akarja ugrasztani a családot, mit tennétek?
29 éves vagyok,9 éve együtt élünk a párommal,babát várunk.
Egyetemista koromig anyuval,apuval,öcsémmel éltem.Sajna,a gyerekkoromra rányomta a bélyegét,szüleim,elsősorban anyu "antiszociális" viselkedése.Gondolok itt arra,hogy hozzánk sosem jöhettek fel barátok,ha lett egy jó barátnőm rögtön a hibákat vázolta anyu,ő is világéletében rossz kapcsolatot ápolt a szomszédokkal,kollegáival...Apuval együtt kölcsönösen nem bírták egymás családját,sőt tán a sajátját se,nem volt semmi nagycsaládos közös karácsony,szülinap.Ha apu próbált haverokat gyűjteni,őket is elmarta.Gáz leírni,de sajnos ez az igazság.
Aztán megismerkedtem a férjemmel,és a családjával,na náluk gyökeresen máshogy van.Napi kapcsolatban van az egész család egymással,közös ebédek,lehet érezni,hogy őszinte szeret,nem csak megjátszás.
Anyuék eddig 250km-re éltek,lassan egy éve,hogy felköltöztek Pestre.Addig is sokat találkoztunk,hétvégenként mentünk,telefonáltunk stb.
Az elmúlt hónapokban úgy érzem,hogy a jó kapcsolatot,ami köztük a párom és az ő rokonai valamint az én kapcsolatot párom szüleivel teljesen kezdi szétzilálni.
Eddig nem hagytuk magunkat,de hosszú távon nem bírom,és anyósoméktól sem várhatom el a határtalan szeretetet és türelmet,amit eddig adtak anyu felé.Amikor találkoznak piszkálódik folyamatosan,ha kettesben vagyunk az életüket,gondolataikat kritizálja,amit természetesen ők is éreznek.
Anyu minden közös találkozás elől kibújót talál.
Mit tegyek?Próbáltam beszélni vele,semmi hatása.
Nemsokára megszületik a babánk és azt szeretném ha nyugodt,kiegyensúlyozott légkör venné körül egymást,ahol a család szereti egymást.
Itt jegyezném meg,hogy nagyon szeretem az anyukámat,örökké hálás vagyok neki,nagyon sokat dolgozott értünk.
válasza: válasza:Öszintén szólva nem értem a problémádat?!?!?!
Ha eddig megvoltatok a férjed rokonságával, akkor mi változott azzal, hogy anyád a közelbe költözött és NEM akar velük találkozni?
A helyedben közölném a férjed rokonságával, hogy anyádnak nincs szociális akpcsolatokra igénye, ha tényleg annyira értelmesek, mint ahogy írod, akkor ezt felfogják, elfogadják, és semmi probléma.
Ha ezt nem tudják elfogadni, akkor azért velük is van valami baj.
Azt nem várhatod el anyádtól, hogy a kedvedért olyasmire kényszerítse magát, ami NEKI nem megy. Ne eröltesd, hogy találkozzon velük, és ezzel kész.
Akkor nincs piszkálódás. Ahhoz meg joga van, hogy ami neki nem tetszik, amivel nem ért egyet, azt elmondja.
Anyósom és köztünk(férjem+én) nincsen gond.
Anyunak van gondja és nem csak akkor mikor velük találkozik.
Példa:Valamelyik nap közösen mentünk anyuval bevásárolni.Tulajdonképpen minden 10 percben,arról volt szó,hogy anyósom ezt a mosóport használja,ő nem is érti mert nagyon nem ér semmit,nem érti hogyan engedheti be a kutyát a házba,stb.stb.Csupa olyan dolog,amit a hétköznapokon még nekem sem tűnik fel,igazából nem érdekel,hogy miért ez a mosóport használja,miért ilyen kocsit vesz magának stb.Felnőtt emberek,az ő élete,pénze,nagyon jól is nézne ki a világ,ha mindenki ugyanolyan lenne.
Tökéletes példa,hogy kéthetente ha tehetem anyuval megyünk bevásárolni,ahogy írtam.Párom édesanyjának azonban vasárnapra esett a 60.szülinapja,ott ebédeltünk,beszélgettünk.Hívták anyuékat is,persze visszautasítás.Vasárnap 12.30kor képes felhívni,hogy azonnal menjek,mert neki ez és ez kellene a boltból..Természetesen nem mentem,nem álltam fel a húsleves után:)Két hétig hallgattam,hogy a férjem családját teszem előtérbe stb.stb.Nevetséges,pitiáner dolgok,direkt zavarta,hogy jól érezzük magunkat ott,és keresztbe akart tenni(zárójelben miután eljöttünk anyóséktól ugyanúgy elvittem kocsival vásárolni este)
Eleinte arra gyanakodtam,hogy talán féltékeny és tudatosan nem beszéltem róluk,de ez sem hatott.
Na az utóbbi hetekben úgy látom,hogy a páromat is megtalálta,miért így,miért úgy.Ezt meg nem akarom.
Nyugi kellene.
Igazából nem látom okát,hogy miért csinálja és akárhogy is keresem a megoldást(a párommal együtt),nem tudjuk mit tegyünk
válasza: válasza:Egy kicsit az enyém is hasonló, szerencsére nem ennyire durván, de vannak azért megjegyzések. Nálunk ezt még nem vette észre más, mert csak nekem mondja, és nagyon örülök, hogy más nem látja, mert szégyenkeznék miatta. Egyszer azt mondta valamire, hogy menjél csak, most már azok a családod. Rosszul esett, mert mindig igyekszünk mindkét oldalt látogatni, mindenki egyformán unokázhat, őket is köszöntjük...stb. És nem értem miért nem tud inkább örülni, hogy én jól kijövök a másik oldallal is.
Nem állnak annyira jól anyagilag, de sosem akar "lemaradni" ajándékozás terén, és csak úgy szinte semmit sem fogad el, pedig szívesen vesszük, visszük, fuvarozzuk..stb.
Én az egészet arra vezetem vissza, hogy neki állandó önbizalomhiánya volt, van, és azzal kompenzálja, hogy ha másokat leszól, akkor ő jobbnak érzi magát. Másrészt ő nem sok jót kapott apukám családjától a bántáson meg a lehúzáson kívül, lehet, hogy ez is a baj. Neki meg nincsenek barátai, rokonokkal nem tartotta a kapcsolatot.
Szóval a helyzetedet megértem, javasolni nem tudok semmit, mert ha valaki ilyen típus volt eddigi életében, nem fog megváltozni. Figyeljetek oda arra, hogy a másik oldallal ne romoljon meg a ti kapcsolatotok, anyukádat meg kezeld külön, ő úgysem fog alkalmazkodni. Érezze, hogy szereted, de nem hagyd magad befolyásolni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!