Vannak igazi barátaid, barátnőid? Olyan (ok), aki (k) re mindig, minden körülmény között számíthatsz?

Sokszor megszívtam, sokszor küzdöttem életem során magánnyal, volt, hogy barátnő híján egy sráccal jártam bulizni, aki belém volt esve, de ez nem volt kölcsönös, na az se volt egy jó helyzet... Voltak párhónapos kísérletek, sok "barátnőben" csalódtam, nem megy jól az egyoldalúság... Aztán az egyetem utolsó évében egy előadáson kinéztem magamnak egy csajt, aki hasonló stílust képviselt, mint én. Kértem tőle jegyzetet, meg megkérdeztem iszunk-e valahol egy pohár bort. Igyunk, mondta. Beültünk egy helyre, és egész éjjel beszélgettünk. Azóta is beszélgetünk, sok éve. Aztán lett még két barátnőm - 26 éves koromra mondhattam végül el, hogy stabil baráti társaságom van, hogy nem kérdés, kikkel megyek el hétvégén, nem kell senki társaságáért kuncsorogni (de utáltam...) Olyan barátok vannak sokkal régebbről, akikkel néha összeülünk beszélgetni, de az életünk nem közös. Őket is szeretem, de az alapot a 3 csaj adja, akiket semmiért nem adnék. :) Utálnak is minket, tényleg milyen dolog az már, hogy ilyen jól érezzük magunkat, és nincs bajunk sem saját magunkkal, sem egymással, nem rivalizálunk, furkálunk, pletykálunk, stb! :D:D:D

Párom jelenleg nincs, de ha van, nem fő bizalmasként tekintek rá, mert egy párkapcsolat törékeny dolog. Ennek ellenére exem sokat tudott, számíthattam rá minden téren, de ha egyszer a kapcsolat nem működött - na szóval erre nem lehet építeni... Anyukámra alap dolgokban számíthatok, ezért nagyon hálás is vagyok, de a személyiségemet, lelkemet nem érti meg, ezt a barátoknál keresem, de szerintem valahol ez így is van jól. Csak azt sajnálom, hogy nem elég, hogy elvált, és nem talál azaz már nem is keres új társat, Neki nincs egy barátnője... :( Főleg így, hogy nekem vannak, és tudom, mit jelent...

28/n