Volt párom két éve halt meg, én hetente kijárok hozzá és gondozom a sírját. A jelenlegi párom erről nem tud. Szerintetek jó ötlet ezt eltitkolni?

Ha a mostani párod ezt zokon venné akkor jó ha nem tud róla. Bár én barátnőm is meghalt még 3 éve lett öngyilkos, nem szakítottunk előtte, nem tudjuk mi volt az öngyilkosságának az oka, mert csak egy búcsú hangfelvételt hagyott hátra amiben csak annyit mondott hogy elege van már ebből az életből és hogy mindenkit nagyon szeret és örül hogy mindenben segítjük őt, de ő már akkor sem bírja ezt a káoszt.

Tőlem is elbúcsúzott tulajdonképpen ezt egy szakításnak kellett felfognom amiket elmondott, most nem idézném vissza.

18 évesen lett öngyilkos, felakasztotta magát. Az ő sírja gondozva van és én is kijárok oda, igaz nem hetente mert azért picit messze van innen plusz külföldön is van mert a barátnőm szlovákiában élt és ott is lett eltemetve mivel majdnem az egész családja kint lakott.

Nem tudjuk a konkrét okát ennek de én is havonta kijárok oda, és a mostani barátnőm is tudja ezt. Amikor megismerkedtem vele elmondtam neki mi történt mert akkor elég mély depresszióban voltam emiatt és folyton arra a helyre jártam ki nálunk egy park féleségbe ahol először csókolóztunk, és a mostani párom arra felé lakik és ő vett észre hogy minden nap ott ülök akár órákig is és egyszerűen már nemtudta nézni hogy miért vagyok mindig pont ugyan azon a helyen és miért próbálom a sírást visszatartani.

A barátnőm mármint a mostani tudja ezt nagyon jól, és hogy sokat jelentett nekem a volt párom, és mondta hogy együtt tud élni azzal hogy én még szeretem őt de meggyőz9ött arról hogy muszáj lesz már "elengednem" mert többé már nem fog élni.

Időnként még ő is kijön velem a sírhoz, sokszor segít nekem letakarítani azt még virágot is hozott nekem a munkahelyéről hogy akkor tegyem rá azt. Nálunk ebből nincs vita, tudja jól hogy ez van, már a szüleit is ismeri de a volt párom szülei nem mindig mennek ki szívesen mert lelkileg nem bírják elviselni azt a tudatot hogy az egyetlen lányuk sírját kell gondozni főleg azzal a tudattal hogy rettentően fiatal volt és nem betegségben hanem szándékosan vetett véget az életének.

Én is csak azért járok ki, mert nekem így könnyebb felfogni a dolgot és túltettem már magam valamennyire de még mindig amikor odamegyek érzem hogy ott van, és hogy szeret engem és elfogadta hogy a mostani barátnőm az aki lelkileg odafigyel rám. Ez egy ilyen érzés, ezt nem lehet elmagyarázni.

trollokat dobja ki már valaki,

szerintem ezt nem kell tudnia a párodnak. azonban hetente kijárni tényleg sok.

én azt javaslom keres fel pszichológust és mond el neki a helyzetet az adhat tanácsokat hogyan tudod elengedni a volt párodat.

ez egyedül a te ügyed s nem kell feltétlenül a párodat terhelni a megoldással.

egy idő után el fog múlni.

heti rendszerességgel az élőkkel kell foglalkozni, a halottainkkal úgyis együtt leszünk napi szinten ha eljön az ideje...

1-es vagyok, látom, fogyatékostól kezdve a trollig már minden lettem. :)

Azért írtam, hogy ez a kérdés már volt, mert tényleg volt, szinte szóról szóra így, de tényleg lehet, hogy nem te írtad, hanem egy pont ugyanilyen ember, ugyanilyen problémával, lényegtelen.

A hozzászólásod, miszerint féltékeny vagyok egy halott emberre, akinek valaki gondozza a sírját, hát... nem is tudom, hogy sírja, vagy nevessek. :)

Persze gondolom, ez tényleg a napi poén, mert normális ember ilyet nem mond, nem ír.

Sajnos sok hozzátartozómat veszítettem már el, akiknek gondozom a sírját, de tartom a véleményem, miszerint ha valaki sírjához hetente kijársz, ahhoz még nagyon komoly érzelmek fűznek és ha ennyire komoly érzelmek fűznek a volt párodhoz, ráadásul ezzel kapcsolatban titkolózol, mert úgy érzed, hogy titkolóznod kell a jelenlegi párod előtt, az már egy komoly probléma. Továbbra is azt mondom, lehet, hogy még nem kellett volna egy kapcsolatba kezdened.

A kulcsszó a lehet.

Gyiktroll