Mit lehet tenni ilyen helyzetben? Meddig várjak!?
Párommal 4 éve vagyunk együtt.
1 évvel ezelőtt költöztünk össze, bár készséggel beismerem, hogy én vágytam jobban az összeköltözésre!
(Ugyanis keveset voltunk együtt, távolság, nekem akkor még suli, neki munka, leginkább csak hétvégén voltunk együtt)
Aztán én is elkezdtem dolgozni, összeköltöztünk...és sajnos koránt sem olyan, mint amilyennek elképzeltem!
Párom ugyanis minden másnap haza jár, otthon alszik és a szülővárosában űzi a hobbiját.) Én pedig itthon vagyok a közös kis otthonunkban és azon töprengek ezt mégis hogy?!?
Milliószor próbáltam ezt vele megbeszélni, hogy ez nekem nem jó! Sőt magányosabb vagyok, mint amikor nem volt párom, mert akkor berendezkedtem a singli életre...de az hogy van egy párod és általában minden másnap egyedül alszol a közös ágyatokban, azzal nem tudok mit kezdeni!
ÉS a legrosszabb, hogy nincs rá válasz!
Hiába kérdezem, hogy ez miért jó neki..ahol élünk, itt is tudna a hobbijának élni, nem is korlátoznám benne, koránt sem vagyok az a nagyon tapadós csaj, nekem is szükségem van magán szférára..de az, amit mellette élek át, az már túl sok!
Nekem is van hobbim, én is dolgozok és mégis vágyom a közös programokra, hogy többet legyünk együtt!?
Azt mondja nagyon szeret, velem képzeli a jövőt, de ne sürgessem...
Hozzáteszem 32 éves, Én 28
(Ennél többre vágynék)
Mit gondoltok, miért jó ez neki? Segítsetek megérteni, mert nem bírom tovább!
(Olyan rossz érzés, hogy haza érek este és nincs kivel megbeszélnem a dolgaimat, nincs kivel megosztanom az örömömet, nincs kedvem ahhoz, hogy telefonon jó éjt kívánjuk egymásnak és mindenki alszik külön és a búcsú mondat, majd holnap jövök!
(Mielőtt azt gondolnátok van valakije, biztos hogy nincs) Szerintem jobban szeret egyedül..és neki az volt jó, amikor alig találkoztunk..de ezt ő nem ismeri be)
Már egyszer elköltöztem, utánam jött...visszaédesgetett, hetekig nem ment haza, voltak közös programok, boldog voltam és minden előröl kezdődött!
Miért jó ez így neki???
(Nagyon jól tudta, hogy nálam az összeköltözés komoly dolog, ilyen témákban rendkívül konzervatív vagyok, ha komolyan gondolom valakivel az úgy is van és csak egy emberrel szerettem volna összeköltözni, akinek később a felesége leszek és gyermekeim apja lesz)
válasza:
válasza:Szerintem sem volt akkora igénye sem az összeköltözésre,sem rád!
És hülyeség az, hogy másképp vagytok összerakva, meg nem ugyanazok az igények...
Hidd el,ha te lennék számára az IGAZI,nem tökölne a hobbiján.Hanem rendesen együtt élnétek.
Nem kell az összehasonlítgatás sem olyan pároktól,akiknél az egyik fél külföldre jár ki dolgozni,vagy más városba hetekre 500km-re...Itt nálatok nem erről van szó.
Kényelmes,mint a legtöbb férfi,és neki ez pont elég.Te szépen alkalmazkodsz hozzá,míg ő minden másnap éli a kis világát.
Az ilyen férfiak többsége 5-10évet is lehúz egy kényelmes barátnő mellett gyűrű nélkül.Majd mikor a nőjének elmúlnak a 20-as évei,és rájön, hogy semmi közös jövő nem lesz,akkor vége a kapcsolatnak.A férfiak általában találnak utána mást,akikben látják az igazit és el is veszik hamar feleségül,családjuk lesz stb 35-40évesen,míg neked elmentek az éveid!
Akármilyen gonoszul is hangzik,szerintem nagyon üres járatban vagy ez mellett a férfi mellett...Jobbat érdemelsz.Tudod mik az igényeid,nem lesz jó ez hosszútávon...
Az én apámra ha gondolok...Neki a munkája miatt mindig lett volna lehetősége, hogy másik városban aludjon,és ne vezessen haza több 100 km-eket,nehogy baleset legyen v bármi.És ő mindig hozzánk jött haza,ha éjfélkor,akkor éjfélkor,de mindig estére hazajött a munkából és nem aludt más városban.
Nos gondold el,hogy nálatok meg csak egy sz*ros hobbiról van szó,nem is a munkájáról...
válasza:Nem olvastam el a válaszokat. nem is tudok nagyon érdemben hozzászólni, hogy ő miért így látja a dolgokat..csak leírom a mi sztorinkat. Nálunk én vagyok a nő, és mi is 4 éve vagyunk együtt. Persze a párom (férfi) lelkesen nézi a házakat, járja az ingatlanközvetítőket lakás ill. családi ház ügybe..én meg elszörnyedve nézem mindezt. pedig....kettőnknek keres otthont. És olyan kedves, és lelkes mindig...néha elkísérem megnézni az ajánlott ingatlant, de inkább vmi elhalaszthatatlan dolgom támad akkorra. Tudom hülyén hangzik de jól megfofalmaztad..én is attól félek ha belemegyek az összeköltözésbe, úgy h még igazából nem aakrok, nem érzem szükségét én is így járok mint a párod. bele leszek kényszerítve más álmaiba. :( Ez így hülyeségnek tűnhet, mert együtt tervezzük az életünket, esküvőt, gyerekeket stb. De..az én életembe mindig jött az érzés, ami segítségével jól tudok dönteni. de ez még csak egy elrontott élet lenne számomra. Egyszerűen még nem akarom.
Ettől függetlenül te értesd meg a pároddal (mi azért fiatalabbak vagyunk 27-28 évesek) hogy miért érez így, és miért nem tud elszakadni az otthonától. Te meg tudatosítsd magadba, hogy nem mindenkinek mennek a dolgok olyan egyszerűen. És ez nem korfüggő.
válasza: válasza:13-as válaszoló!
Nem tudlak téged megérteni, ahogy ezek szerint páromat sem! De egy valami közös benned és páromba...hogy nem osztjátok meg a félelmeiteket, aggodalmaitokat a pároddal!
Holott ez lenne szerintem az alapja egy jól működő párkapcsolatnak!
Ha te még nem akarsz összeköltözni, ezt miért nem lehet megbeszélni a pároddal? Miért kell színlelned, hogy alig várod a közös kis életeteket és együtt keresgélni lakásokat????????? Nem érdemel annyit a másik, hogy őszinte legyél vele?
Én milliószor próbáltam megbeszélni párommal, hogy mit érez/gondol, mit szeretne stb.
Vele képtelenség megbeszélni bármit, semmiről nem mondja el a véleményét. Ha csak egyszer mondta volna anno, hogy neki még korai az összeköltés, biztos hogy nem költöztünk volna össze!!!
Köszönöm szépen, ki vagyok segítve azzal hogy 1 év után derül ki, ráadásul úgy hogy én tippelgetem mégis mi a probléma és vagy rá bólint, hogy igen..vagy nem mond semmit!
(Elegem van az antiszociális emberekből)
És a kérdésedre válaszolva, ha 20 év után derül ki hogy két ember nem való össze...akkor szerintem nem, NEM AZ IGAZIVAL KEZDETT KÖZÖS ÉLETET!
És azért csak 20 év múlva derült ki, mert nincs kommunikáció, nincs meghallgatva a másik, nem figyelnek egymásra az emberek, önzők és beletörődöttek...sőt legtöbbször még hazudnak is, leginkább saját maguknak!
válasza:Szia!
Nekem mér hozzá sem kell szólnom, mert a 16.-ban leírtál mindent, leírtad, amit gondolok. Én sem értem, miért nincsen érzelmi kommunikáció és miért kell színlelni!!
ezek olyan bagatell dolgoknak tűnnek, hogy nem az teljesül, amire vágyik... akkor mért tett úgy? A kapcsolat lefolyásában 50% része van. Az is szinte kiveri a szememet, amit a 30%-os fiú írt, hogy nem akar egyetlen ember FELÜGYELETE alatt leélni egy életet. MMIVAAN? Miacsudától érzi magát a másik ember alárendeltjének?...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!