Nem voltak jobbak azok az idők mikor még a férfi volt az úr a háznál?

A férfi nem azért volt úr, mert parancsolt. Hanem eltartotta a családját tisztességgel. Ha nem tette, közmegvetés-és nevetség tárgya volt. Nagyapámék heten voltak testvérek. Dédapám iparosemberként a fiúknak diplomát adott a kezébe, a lányoknak szakmát és jól mentek férjhez. Dédanyámnak, nagyanyámnak soha nem volt munkahelye, de egy percet nem voltak munka nélkül. Gyerekek, háztartás, kert volt a feladatuk. Soha nem kérdőjelezték meg, hogy ki az úr a külvilágban, de az otthoni dolgokért igenis ők feleltek, irányítottak. Ezt azért ne felejtsük el! Nem csak arról van szó, hogy a férfi parancsol, a nő engedelmeskedik, hanem itt azért többről van szó.

Ha pedig egy férfi biztosítani tudja ezt az anyagi hátteret a feleségének (éltem Amerikában, megdöbbentem, hogy a középosztályban ez mennyire sokaknál így van) a dolog ma is működik.

#10

Kapásból egy hosszú listát tudnék fölsorolni a környezetemből olyan párokról, akik nem vallásosak, mégis hosszú ideje együtt vannak. Nem kell vallás meg hit, hogy dolgozzon az ember a kapcsolatáért.

A 13-as válaszadóval egyetértek. Ez nem arról szólt (legalábbis nem feltétlenül), hogy a férfi parancsolt mindenben, dirigált, vert és alázta a nőt, ő meg mindent eltűrt és semmibe nem volt beleszólása.

Nekem tetszik a klasszikus családmodell, de azért tegyük hozzá, hogy sok család nem engedheti meg magának, hogy egy fizetésből éljenek, meg azért a nőnek sincs manapság annyi feladata otthon, mint mondjuk száz évvel ezelőtt és több 10 évig malmozni otthon, nem valami izgalmas élet.

14, én is közéjük tartozom. De nem véletlenül van annyi válás, annyi tönkrement házasság. Sok ember nem érzi a felelősséget. Hogy nem csak magáért, hanem a tárásért is felel és persze a születendő gyermekükért. Nagyon sok az olyan ember, aki csak azért van kapcsolatban, mert "nincs jobb". Régen jól meg kellett gondolni a házasságot, hisz elég macerás volt a válás (a katolikus ma is az). Én sem hiszem, hogy pusztán attól, hogy valaki mélyen vallásos, jobb lesz a házassága. Viszont régebben a vallás miatt, és az akkori értékrend miatt vették komolyabban az emberek a házasságot. Mára ez elkopott. Fiatalok felelőtlenül kötnek házasságot, hogy felvághassanak vele. Nekem meg nem egy ilyen ismerősöm van, sajnos.

Ma már bárki élhet "vadházasságban", senkit se zavar, ahogy zabigyereknek se csúfolnak senkit. Ma nem szégyen az, ha valaki nem megy férjhez, lassan már a tizenéves lányanyákat is elfogadjuk, mert egyre több van. Minél több lesz, annál kevésbé veri ki a biztosítékot az embereknél. És miért van egyre több? Mert a szülők nem érnek rá a gyerekkel törődni, aki másnál keresi a szeretetet. Mert a szülők vagy látástól vakulásig dolgoznak, vagy egyszerűen képtelenek arra, hogy egészséges viszonyt alakítsanak ki a gyerekeikkel és egymással. Nincs rá energiájuk. Régen is sokat dolgoztak az emberek, de nem stresszeltek ennyit. Rendszeresség volt az életükben és szerették egymást. Mert a hitük ezt kívánta meg.

Ne érts félre, én se vagyok vallásos, és mégis szeretem a családomat. Szóval nem szeretnék közvetlen párhuzamot vonni, mindig vannak kivételek. De a vallás egy igen komoly eszköz arra, hogy az emberek "normálisan" viselkedjenek. Hogy ne öldössenek, legyenek hűségesek, stb. Egy értékrendet ad, ami általánosan elfogadott, ráadásul közösséget is épít. Régen is voltak deviáns eberek, akik megcsalták a párjukat, vagy épp gyilkoltak, de sehol se reklámozták. Ez mérhetetlen szégyen volt. Ma meg az esti híradóban azt öntik ránk, hogy kit hogyan öltek meg, vagy épp milyen trafikot raboltak ki, mintha ez valami példamutató dolog lenne. És sajnos sokan ihletet is merítenek belőle.

Szóval szerintem igenis az a probléma, hogy a legtöbb ember nem tartozik olyan közösséghez, ami építően hatna rá, és nem alakul ki bennük egy megfelelő értékrend. A gyerekekre minden nap ömlik a szemét, senki se tanítja meg őket arra, hogyan szelektáljanak. Hogy mit higgyenek el, és mit ne. Hogy pl. a csilli-villi reklám csak azért van, hogy költsék anyáék pénzét. De semmivel sem lesznek többek egy iphone 5-től....

Szóval szerintem jobbak voltak a régi idők, de nem pusztán attól, hogy egy férfi úr volt-e a háznál vagy sem. Régen egy családnak volt becsülete, amire vigyáztak. És nem akartak megszégyenülni. Ma már a FB-on teregetik ki a szennyesüket, nem számít... Persze nem mondom azt se, hogy régen minden házasság egészséges volt. Ahogy most se az.

Nekem semmi bajom nem lenne a régi rendszerrel, ha ez azt jelentené, hogy a férjem eltart, de felelősséget is vállal érte, hogy ezt folyamatosan megteszi, és ha urambocsá 20 év múlva kilépne, akkor életjáradékot/asszonytartást kapok. Ahogy a régi válásoknál (mert azért régebben is voltak) tök normális volt.

Merthogy mondjuk a 20 év háztartásbeliség alatt a munkaerő-piaci értékem kb. a nullával lesz egyenlő, főleg esetleg 2-3 gyerek után...