Hogy telnek a napjaid, amíg a párod külföldön dolgozik?

Nem saját példa, barátnőmék életéből idézek. Németországban dolgozik a férje. 3 hónapot kint van, pár hetet itthon. Valamikor tudnak beszélni interneten keresztül. A férjnek van táblagépe barátnőmnek pedig a gépen webkamerája, így látják is egymást. Telefonon napi szinten a magas percdíjak miatt nem tudnak kommunikálni. De alkalmanként ez is megoldható. Ez így nagy könnyebbség, hogy láthatják egymást beszámolhatnak a napi történésekről. Megviseli őket is nagyon, főleg hogy több, mint 10 éve vannak együtt és még sosem voltak ez idő alatt 3 napnál többet külön. Nehéz a hiányérzet. De, ha muszáj kimenni külföldre...

Itthon ilyen munkát, ennyi pénzért nem találni. :/

Szia! Nekem több mint egy éve van kint a párom!

Nehezen bírjuk, sokat veszekedünk, nem bírjuk egymás nélkül és a hiányérzet olyanokra képes mint a veszekedés!

Mi skypon, facebookon, és telefonon beszélünk. Telefonon is naponta 10 percet is.

Remélem mi hamarabb át megy osztrákba és hetente haza jön.

Én már nem láttam aug 31óta és még október végén fog csak haza jönni.

21N

Az exemmel csináltuk ezt egy jó ideig. Napközben chateltünk (mindketten gép előtt dolgoztunk), este pedig minimum egy-másfél óra skype. Ettől még persze rettenetesen hiányzott. De legalább folyamatosan kapcsolatban voltunk.

Ja, skype-olás közben általában "együtt" vacsiztunk kamerával :D

A férjem külföldön dolgozik, én itthon, van eg 3 éves kisfiunk.

A mindennapjaim gyakorlatilag egyedülálló anyaként telnek azokon a napokon, amikor nincs itthon (havonta kb. 1* jön).

A kisfiam még nagyon kicsi, igaz, most kezdte az ovit.

Mellette főállásban dolgozom (pénzügyi területen, kemény elvárásokkal), hozom-viszem, vannak programjai (torna pl.), illetve éjszakára marad a háztartásvezetésnek az a része, ami nagy zajjal nem jár (pl. én rendszeresen és szinte mindent vasalok, vagy a mosás vagy a pakolás).

Hétvégén igyekszem hasznos és tartalmas programot szervezni magunknak, pl. bábszínház vagy valamilyen gyermekprogram- így a hétvégére már nem maradhat takarítás, mosás vagy hasonló.

Napi szinten este, a kisfiam vacsorája után beszélünk. Vagy telefonon vagy skype-on- ha nagyon fontos dolog van, akkor nap közben is (pl.ha utazik haza és közbejön valami stb.).

lefoglalni nagyon nem kell magam, mert nagyon sok teendőm és feladatom van- amikor már tudom, hogy jön haza (a dátum a munkájának és a lefoglalható legkedvezőbb árú jegynek a függvénye), akkor készülök pl. finom ételekkel, előtte időzítek fodrászt stb.

Nem könnyű, de megéri- illetve szinte biztos vagyok abban, hogy ilyen munkát/karriert nem tudna itthon építeni (ő maga is külföldi, ezért méginkább nehezebb helyzetben van)- anyagilag természetesen a legjobb megoldás.

Minden nap fordítok arra figyelmet, hogy a kisfiammal is beszélgessünk az apukájáról, készítünk neki időnként valamit (rajz stb.), tanulunk éneket vagy verset, nézünk fényképeket is és amikor már tudom a dátumot biztosra, hogy jön, akkor számolunk visszafelé és nagyon várjuk.

Ha itthon tölt néhány napot, akkor én háttérbe húzódom, hogy az apa-fiú kapcsolatukat tényleg jól meg tudják élni.

Gyakran hétköznap jön, akkor én dolgozom, viszont a kicsi nem megy oviba és együtt kirándulnak, játszanak és várnak engem este haza :)

Nem azt nézem, hogy ebben az élethelyzetben mi a rossz, hanem hogy milyen előnyei vannak számunkra és mit tudok azért tenni, hogy valóban megmaradjon a kapcsolat.

Több, mint egy éve csináljuk és valószínűleg hosszútávon is ez vár ránk. Cserébe viszont számtalan előnye is van.