Meddig kell, illik gyászolni apa elvesztésekor és mennyi ideig nem illik szórakozni járni?

Én édesapám halála után kb. 2-3 hónap után már felvettem más színű ruhát is (persze nem rikítósat), és feltűztem egy fekete szalagot. Szerintem a gyászt nem ruhával mutatjuk ki, a gyász a szívünkben van, és nem egy évig, hanem örökké. Pár hónap után voltam lakodalomban, persze nem ugrabugráltam, nem röhögcséltem, mint egy hülye, szolidan ünnepeltem meg mások boldogságát. Hiszen az élet nem áll meg. A gyász nem zárja ki az egyéb eseményeket az életben.

Ezek most egy elég fura példák, de tegyük fel valakinek a szülő halála után rövid idővel gyermeke születik, ő ne örüljön, és ne merjen boldog lenni, mosolyogni? Butaság. Vagy ha elmesél valaki egy viccet, harapjuk szét a szánkat, nehogy nevessünk rajta, mert gyászolunk?

Csak az ostobák ítélik el ha a gyászoló nem tartja be az egy éves fekete ruhában járást, és az elzárkózást az élettől. Szerintem...

Hordj nyugodtan szines ruhákat,nem egy ruhaszin fejezi ki a gyászt,a gyász belül van.

Menj nyugodtan szórakozni,ki kell kapcsolódnod,különben depressziós leszel.

Apukád sem szeretné,.hogy begubózz.

Nem a ruhával gyászolod. Feketét cserélheted sötétebb színekre, bőven belefér.

Céges buli pedig nem is buli lenne, hanem vacsora, beszélgetés, ami kell a közösséghez tartozáshoz. Menj el!

A gyász magánügy, amit nem kell, és nem szabad másokra erőltetni. Sok ismerősöm több hónapig járt fekete ruhában, és a környezetét is szinte belekényszerítette, hogy még mosolyogni sem mertek előtte.

Szíveddel, lelkeddel, nem a ruhával gyászolsz.

Bárhová menj, bármilyen színű ruhában, nem ez számít. Nekem meghaltak a szüleim, akiket nagyon szerettem, így mondom ezt.

Nem a ruhával vagy a bezárkózással fejezed ki, hogy mennyire szeretted. Hanem azzal, hogy gondolsz rá, és a szívedben még mindig ott van.

Én is azt gondolom, hogy a gyász az ember szívében van. Természetesen nem illik rikító ruhákban lenni, de ha te most 1 hónapig mondjuk feketét hordasz és utána húzol barna, szürke ruhát, attól neked még ugyanolyan fájdalom lesz a szívedben. Esetleg valóban, ahogy az első is írja, a fekete szalag szerintem szintén jelzi az elvesztést.

A céges buli, meg ha valóban áll egy vacsorából és ott beszélgetsz pár szót, aztán hazamész, szerintem még az is belefér. Ha mondjuk a céges buli abból állna, hogy elmentek a szórakozóhelyre és ott mindenki felönt a garatra és táncolnának, buliznának, az valóban túlzás lenne, de szerintem egy vacsora, kis beszélgetés belefér.

Szerintem apukád sem szeretné, hogy begubózz. Az élet megy tovább, és az ember szívében a szerette elvesztése nagy űrt fog hagyni, de attól még az élők számára az élet megy tovább. És azt élni kell. És visszafogottan, akár a temetés után is.

Szerintem mindenki olyan ruhát hord ilyenkor, amilyet akar. Nem a ruha fejezi ki a gyászt. Sőt, sokszor kellemetlen is, ha valaki feketében van, akkor mindenki kérdezgeti, hogy csak nem meghalt valaki?

A beszélgetés, vacsora szerintem simán belefér. Biztos neked is jót tenne, azért hívogatnak a kollégák, mert szeretnék, ha jobban éreznéd magad.

A céges buli, nem tudom, határeset, mivel ez nem egy buli, amit a barátokkal szerveztek, hanem egy évben egyszer van ilyen, ráadásul munkahelyi, szerintem oda is elmehetsz. Nyilván nem fogsz lerészegedni, meg nem te leszel a legnagyobb hangú, és nem te maradsz a legtovább ott.

Szerintem attól sajnos még senkinek sem jött vissza szerette, hogy megtagadta magától a jókedvet gyász címén. Azt gondolom, hogy egy ilyen veszteség önmagában elég lesúlytó, nem kell az embernek rátenni egy lapáttal rá: értem ezalatt, hogy pl. nem megy el kikapcsolódni, amikor pont arra lenne szüksége. Nyugodtan hordj színes ruhákat, nem ettől lesz kisebb a veszteség. Azt gondolom, hogs a halál az élet része és a világ még forog tovább attól, hogy egy kedves szerettünk eltávozott. Én biztos nem akarnám, hogy az én rokonaim társadalmi nyomásra feketében járjanak és megtagadják maguktól a kikapcsolódást.

Nyugodtan menj el a kollegákkal egy kicsit. Ráadásul hívnak is, szeretnének kicsit kimozdítani. Nem azt kell mindig nézni, hogy mások mit fognak szólni. Pláne egy ilyen helyzetben.

Szerintem ezt te érzed. Nincs olyan, legalábbis manapság már, hogy mennyi ideig "kell" gyászolni.

Meg aztán én álszent dolognak tartom azt a "most fél évig nem megyek sehová, utána meg agyonbulizom magam" hozzáállást, amit egyesek csinálnak. A gyász nem attól lesz gyász, hogy búskomoran nézel ki meg magadba fordulsz. Attól még öltözködhetsz rendesen, meg elmehetsz erre-arra. Egy vacsorameghívásban aztán semmi kegyeletsértő nincs.