Hogyan akadályozzam meg, hogy ne csússzon még jobban szét az életem? Mi lehet ennek az oka?

Nem sajnáltatni akarom magam, nem is szeretek beszélni az érzéseimről de most jól esne kicsit kipanaszkodni magam.

Ez az egész nagyjából 5 éve kezdődött azzal, hogy katonaként kimentem külföldre pár hónapra. Amikor hazajöttem a feleségem (na meg én is) megváltozott és azóta bármit csináltunk nem jöttünk ki úgy mint régen, ezt ő is észrevette. Próbálkoztunk a kapcsolatunk megmentésével, évekig együtt voltunk még, igaz a végén már csak a gyerekek miatt, végül csúnyán elváltunk. Majdnem mindenben csak a rosszat látom, szinte sose vagyok boldog. Mondják is sokan, hogy nézzem a dolgok jó oldalát de nem tudom már élvezni az életet és ennek szerintem a kapcsolatunk megromlása az oka. A napjaim is annyiból állnak, hogy dolgozom (egyébként most már tűzoltó vagyok) itthon csinálok ezt-azt, néha a barátaimmal megiszunk valamit és ennyi. Meg hétvégente nálam vannak a lányok és velük foglalkozom, elviszem őket valahová. És ennyi. A feleségem óta komoly kapcsolatom nem volt és nem is érzem még, hogy vágynék rá. Pedig lehet az jót tenne, legalább érezném értelmét az életemnek. Azt mutatom a barátaimnak, mindenkinek, hogy minden tök jó, rosszabb napjaimon tudják meg hogy igaziból mi is van. Akkor kicsit foglalkoznak velem de amúgy semmi több. Mindenem megvan de valami mégis hiányzik az életemből. Azok előtt én voltam a világ legboldogabb embere és félelmetes, hogy ez mennyire megváltozott... Van valami ötletetek, hogyan lehetnék boldogabb? Ja, és azt hiszem öregszem, 34 vagyok.