Hogyan beszéljem meg a feleségemmel, hogy ne nyaggasson és főleg ne erőltesse a dolgokat?

Szólj rá kicsit erőteljesebben és határozottabban, hogy márpedig erről többet nem akarsz hallani, ha nem akar haragot, akkor fejezze be, többet ne hozza szóba.

Különben lehet, azt hiszi, csak kéreted magad, vagy hogy igazából csak egy kis lökésre van szükséged, és jót tesz vele, ha biztat.

Annyira átérzem a helyzetedet, de nem tudom, hogyan tudnád vele megértetni.

Meg kellene vele értetni, hogy nem, nem, nem és nem, te nem akarsz híres ember lenni.

Te csak akkor tudsz énekelni, ha kedved van hozzá. Ez mindennap nincs így.

Ha már kötelességből kell énekelni, és akkor, amikor ők akarják, az már nem okoz neked örömöt.

Elkedvetlenedsz, ami eddig örömforrás volt, az, mint a munka eszköze, gyűlöletes lesz számodra, úgy fogod érezni, hogy ez csak robot.

Vannak olyanok, és te is ezekhez tartozol, akik nem szeretnek szerepelni. Ezt tiszteletben kellene tartani.

Soha nem értettem meg azokat az anyukákat és apukákat, akik a kis óvodás gyereket odaállítják a rokonok elé, na, mutasd meg, mit tanultál.

Énekelj valamit nekünk.

A szegény gyerek inkább elbújna, minthogy ilyen helyzetben produkálja magát.

Ha meg nem énekel, akkor a szülő szégyenkezik, bizonygatja, de amikor itthon van egyedül, olyan szépen énekel, öröm hallgatni.

Persze, mert saját magának énekel, a saját örömére.

Én csak a fiamon veszek példát, akinek az apjának a kívánságára meg kellett tanulnia táncolni, azzal, hogy hogy akarsz egy kislányt elvinni buliba, hogyha nem tudsz táncolni. Ráerőltette, hogy zenét hallgasson, táncoljon.

A gyerek egy életre megutálta a zenét és a táncot is.

Ugyanígy volt a mesemondással is.

A lányom mesemondó versenyeket nyert, gondolták, fiam is megpróbálkozhatna. A tanárnő benevezte egy versenyre, de amikor el kellett volna mondania a meséjét, nem találták sehol.

Ekkor beszéltem a tanárnővel, és megkértem, hogy fiamat az ilyen versenyekből hagyja ki, mert ő nem akar szerepelni. A tanárnő nehezen értette meg, azzal, hogy de hiszen van hozzá tehetsége, tud hangsúlyozni, és biztos jól mondaná el. Csakhogy a fiam meg sem akarta tanulni a mesét, nemhogy elmesélni többek előtt.

És még csak nem is azért, mert lámpaláza volt, hanem egyszerűen azért, mert nem akarta.

Te sem akarod, és ezt tiszteletben kellene tartania, mert ha nem hagy békén, és tovább is nyaggat, akkor ebből még nagyobb bajok is lehetnek.

Ne legyen már ennyire pénzéhes a feleséged, és ne rajtad keresztül akarjon felkapaszkodni.