Hogyan közölnéd finoman édesanyáddal hogy ezt inkább ne?

Bár én sosem csináltam olyat hogy hallgatózzam vagy soha nem megyek be a fiam szobájába úgy hogy előtte ne kopogjak, és ne várjam meg az amikor szól hogy jöhetek..

De most megkérdeztem a fiamtól (21 éves), ő mit csinálna ha azt csinálnám amit anyud..

A következőket mondta

- ha az ajtóban állnék és látná hogy ott állok, hallgatózom, ő a telefonba mondaná akivel éppen beszélget hogy

"- várj egy percet, anyám itt áll az ajtóban és hallgatózik, mindjárt jövök." Majd az ajtóhoz jönne és rám csukná az ajtót.

Ha telefonálás közben mellé mennék és a fülemet a dugnám a telefonhoz, simán eltolna, hogy

"hééééééé! te mit művelsz!! Én sem kagylózom amikor te telefonálsz!

Szóval lehet neked sem ártana ha mondjuk becsuknád az orra előtt az ajtót vagy finoman kellemetlen helyzetbe hoznád, hogy értse is..

Mikor az üvegen át látod, hangosabban beszélj a teloba:

-szia, Ádám, nem csak te hallod, hanem még más is, nem tudunk így kettesben beszélgetni!

Anyunak...

Simán minden bunkóság nélkül az igazat.

"Anyu, zavar, ha ittvagy, amikor telefonálok, mert magánbeszélgetést folytatok"

Megkérdezi, hogy ki volt mit eszéltetek (páromat én is meg szoktam kérdezni amúgy)

H nem akarom elmondani akkor annyit, esetleg hogy ki volt elmondok, és hozzáteszem, hogy az ő dolgairól beszéltünk, ami az ő magánügye...vagy kitérő választ adok "mindenféléről"

Én nem azért teszem fel a páromnak a kérdést például mert nem hagyok teret neki, hanem azért mert szinte mindig elfelejt közölni dolgokat, vagy csak tényeket, időpontokat, ha tudok róla figyelmeztetem, vagy tudom figyelmeztetni ( a legtöbbször közöm van ezekhez a dolgokhoz..) amúgy meg úgyis annyit mond el amennyi rám is tartozik, pl ha az anyjával beszált vagy a tesójával, azt nem amit neki szánt csak:) de a te édesanyád esetében a kérdések nem ilyen okokból hangzanak el...

Anyukámnak én simán megmondtam mindig is a véleményemet és a kérésemet, úgy ahogy van, köntörfalazás nélkül. Azért, mert voltunk és vagyunk is olyan viszonyban. Ha nem tudod hogy mond meg neki, akkor a viszonyotok nem igazi anya-gyerek kapcsolat. Mellesleg a hallgatózást is valami ilyesmi miatt csinálhatja, hogy nem bízik meg benned vagy esetleg nagyon keveset tud rólad és többet szeretne.

Üljetek le többször beszélgetni. Mesélj neki a dolgaidról, avasd be az életed azon részébe is ahol ő nincs jelen. Csináljatok közös programokat, engedd hogy emberként is megismerjen, ne csak a gyerekeként. Egyrészt sokkal jobb lesz a kapcsolatotok, másrészt jobban fog benned bízni és már nem lesz szüksége hallgatózásra. Sőt még nyersz vele egyebet is. Elképzelhető, hogy elkezd felnőttként kezelni. Próbáld ki.