Masfel eve eljottem a Magyarorszagrol, es nagyon eltavolodtam a csaladomtol. Vagyis En nem, de ugy erzem ok forditanak kevesebb figyelmet ram. Baratoknal ez elfogadhatobb hogy lemorzsolodunk, de a csalad az megiscsak mas nem igaz? Ti mit gondoltok?

Ez nagyon kemény dió..Az én tesóm is több éve külföldön él és hullám völgyek-hegyek vannak a kapcsolatunkban.Sokszor mi is úgy érezzük, hogy nem fordít elég figyelmet ránk, szüleimnek sokszor fáj is, de úgy vannak/vagyunk vele hogy nem érdekel, mi hívjuk, írunk neki!Van hogy többet beszélünk, van hogy kevesebbet!

Nagyon nagyon sok minden befolyásolja a távkapcsolatokat, még ha családról van is szó!Hidd el nem biztos, hogy arról van szó hogy kevesebb figyelmet fordítanak rád, lehet csak te érzed úgy!Ezt nem bántásból írom, hanem csak mert mi is sokszor érezzük!De az is lehet, hogy jól érzed!Ebben a helyzetben sem tudsz sok mindent csinálni, csak annyit, hogy ennek ellenére tartod velük a kapcsolatot!Hidd el, tényleg tudom sokszor milyen nagyon nehéz, de nem lehet mit tenni...előttünk is mindig csak csak az van, hogy nem szabad, hogy elmérgesedjen a kapcsolat, vagy hogy megszakadjon!Ráadásul már van egy unokaöcsém is, szüleim első unkája!Nemhogy terhesen nem látták szüleim a lányukat, hanem még a picit sem látták!

Szóval vannak érzelmileg nehéz helyzetek az életben, de túl kell rajta lendülni!

A barátok azért is kopnak le úgymond, mert egyik fél sem küzd a kapcsolatért.De a családban más a helyzet!Küzdeni kell, és megéri hosszútávon!

Sok erőt és kitartást!És biztos szeretnek, csak tényleg van hogy nem olyan intenzív a kapcsolat, főleg ha távkapcsolatról van szó!

Remélem tudtam segíteni...:)kitartást!!:)