De mi van akkor ha az egyik fél alkalmatlan a kompromisszumra?

Férjem nagymamája imádja a dédunokáját. Mikor visszamentem dolgozni akkor sokat vigyázott a gyermekünkre, amiért mi hálásak is vagyunk. De egyre több mindenbe beleszólt, azon kaptuk magunkat a végén, hogy számon kéri hová költjük a fizetésünket.

Közben az is kiderült, hogy a férjemnek azt mondogatta ( többek között), hogy miattam nem tud mg mondatokban beszélni az akkor 2 éves gyerek, miattam nem szobatiszta, mert engedek a gyereknek, hogy ő még nem akar. És sorolhatnám.

Mikor megköszöntük a segítségét ( közös megegyezés alapján) és közöltük vele, hogy a gyerek bölcsis lesz, teljesen kiakadt. Kiabált, bőgött, közben olyanokat mondott a gyereknek, hogy neked ott pokol lesz stb.

Elgondolkodtunk rajta, hogy vajon miket mondhatott akkor mikor kettesben volt a gyerekkel?

Elhatároztuk, hogy kicsit szüneteltetjük a kapcsolatot, de 2 hét után bőgve telefonált, hogy nem bírja a gyerek nélkül, had beszéljen vele. Utána már csak arra lettem figyelmes, hogy a gyerek visszaadja a telefont és azt hallom, hogy minket szid, én csak leraktam.

Belementünk, hogy találkozhat a gyerekkel mikor a férjem is itthon van és ha normálisan viselkedik. De ekkor is volt több beszólása amit nem tudott a férjem tolerálni.

Most az egész rokonságban mi vagyunk a szemetek, mert "eltiltjuk" tőle a dédunokát.

De most őszintén, melyik szülő engedné, hogy a saját gyerekének szidják? Nem vagyunk tökéletesek, millió hibánk van, de addig azért eljutottunk, hogy bármennyire is ilyen az öreglány, mi nem szidjuk senkinek, pláne nem egy 3 éves gyereknek.

Szerintetek jogos, hogy nem akarjuk, hogy több időt töltsenek együtt vagy nem?

Hiába kértük, hogy fogja vissza magát és biztosítjuk a láthatást heti egyszer, nem képes rá.

Nekünk meg ehhez nincs már idegzetünk.