Ti mit szólnátok hozzá?

Én ezért nem szoktam elrohangálni.

Nagyon heves tudok lenni, ha felidegesítenek, és ezt kb. csak a párom tudja elérni nálam.

Én költöztem hozzá, így nekem kéne elrohannom, amit már sokszor meg is tettem volna, de tudom, hogy nem jönne utánam. Nem azért, mert nem szeret, hanem mert ilyen. Ő itthon csendben lehet, hogy bánatában ájultra piálná magát, még azt is megkockáztatom, hogy beszedne egy marék gyógyszert (eleve depressziós), de nem jönne utánam.

Elárulnád, hogy min szólalkoztatok össze?

Egyébként az egy dolog hogy a kérdező hisztizik, ha az ember párja várandósan kisétál a 10 fokba megfelelő ruházat nélkül, akkor mindegy hogy kedvesen vagy sem de rá kellene szólni, hogy ne legyen már b*romarcú, ha magától már nincs annyi esze. Normál esetben a férjed helyében hagytalak volna az utcán aludni ha hülye vagy, de a baba érdekében biztos rádszóltam volna, hogy gyere be ebben az esetben.

Nem szabad felfújni ezt a dolgot ennyire. Kapásból két okot is tudok mondani, amiért nem ment utánad és egyiknek sincs köze ahhoz, hogy ne szeretne, ne féltene. Egyik, hogy szerintem nem érzékelte mennyire megbántódtál és hogy jól esne ha utánnad menne, azt gondolhatta csak kiszelőzteted a fejed. Másik meg, ha akart is utánad menni a szülők jelenléte visszatartó lehetett, de ugyanez lett volna ha haver van ott, vagy bárki más. Mások jelenlétében a férfiak nem szeretik ha olyat kell tenni vagy mondani, amiből kiderülnek az érzelmeik. Remélem ez utóbbit érthetően írtam, szóval nem ledegradálni szeretném a férfiakat, csupán rávilágítani arra, hogy kicsit másként működnek mint a nők.

Na már csak ezek miatt sem kell nagy ügyet csinálnod ebből. De ha ez még mindig nem elég, akkor gondolj arra, hogy hamarosan elköltöztök ahol minden egész más lesz, és minden a helyére kerül. Fel a fejjel!