Hisztek abban, hogy a sors előbb utóbb utoléri, és megbünteti azt aki rosszat tett, /pl. becsapott, aládtett, átvert, lopott tőled, stb/ nektek? Kivántátok már más vesztét, vagy hogy bűnhödjön meg a tetteiért, és volt olyan, hogy be is jött a dolog?

Ha az átok visszaszáll az átkozóra, akkor a visszaszállt átok is visszaszáll az őt visszaátkozóra nem? Etc etc...

Ez a sors ugyanolyan, mint az istenhit. Hiszed, hogy majd a saját szenvedéseidért a szenvedést okozó megbűnhődik. Ha nem bűnhődik meg, akkor jön az önámítás, hogy majd karma, meg a következő életben szenved, meg kisnyuszi.

Inkább ésszel kellene gondolkodni, és akkor nem lehetne olyan könnyen palira venni az embereket.

A nagybátyám 8-11 éves korom közt rendszeresen megerőszakolt.

Megfenyegetett, hogy mindenkit megöl, akit szeretek, ha bárkinek szólok. Úgy lett vége, hogy becsajozott és elköltözött tőlünk.

15 voltam, mikor született egy kislánya, a felesége ( akit rendszeresen alázott, bántalmazott) belehalt a szülésbe.

Láttam hogy úgy néz arra a kislányra, ahogy anno rám.

Kitálaltam. Először apunak, majd a bátyámnak és anyunak(az ő öccse).

Egyedül a bátyám hitt nekem, de belerokkant és az alkoholba menekült.

Mikor 18 lettem, anyu kirakott otthonról, mondván, hogy én egy szörnyeteg vagyok, aki tönkre akarja tenni a családot.

A tesómhoz költöztem egy fürdő és villany nélküli lyukba, segítettem neki a leszokásban, munkahelyet találni.

A bátyám akkor szakította meg a kapcsolatot a családdal, mikor anyánk előadta neki, hogy az unokatestvérünk is olyan bolond gyerek, mint én, mert levágta a haját, ráadásul rendszeresen bekakil, bepisil.(ezek klasszikus tünetei a szexuálisan bántalmazott gyerekeknek)

Bátyám megverte a fickót, aki csak azért vonta vissza a feljelentést, hogy mi is befogjuk a szánk.

Elköltöztünk.

Szépen alakult az életünk egy teljesen új városban.

Szerelmes lettem, két gyönyörű év után dobott, mert még mindig az exét szereti.

Szóval egy garzonban élek tesómmal, az a roh .adék éli világát (facebookon láttam) a hős özvegy apuka képében tetszeleg, aki nem is csajozik, és miden idejét a kislányával tölti...

Mi pedig épp csak túlélünk.

A "visszakapja az élettől" frázist azok találták ki, akiknek kellett az önnyugtatás.

24N