Utálom a 8éves unokahúgom és az anyját, úgy érzem vele jött a baj?

Szóval a nagyszüleim imádni valóak. Mindig is dolgos segítőkész emberek voltak. Az ő házasságukat sokan irigyelték annyira szép volt. Anyumnak az öccse (a nagybátyám) mindig is cserélgette a nőket amikor is 9 évvel ezelőtt összejött egy roma csajjal. 3 hónapja voltak együtt amikor bejelentették esküvő lesz ugyanis úton van a baba.Nagyszüleim nem örültek ennek, már annak se, hogy roma volt a lány mert kétszínű volt, de soha egy rossz szót se szóltak támogatták őket. Az egész esküvőt ők fizették. Gondolhatjátok micsoda banzáj volt. A csajnak 9 testvére van stb...

Megvolt az esküvő, megszületett a baba. Unokahúgom 1 éves volt amikor majdnem le esett a lépcsőröl de mamám alá nyúlt rá esett a kezére és eltört a könyöke. (egyébként nagyon fiatalos és mozgékonyak a nagyszüleim) Megműtötték. 3 éves volt amikor mamám biciklizni vitte unokahúgom. Valami gyerek bicajjal beléjük ment, elestek mamám be pisilt, de úgy kínzó fájdalmak között haza tolta a biciklit unkahúgommal együtt. Otthon mentőt kellett hívni mert eltört a gerince. 4éves vlt az u.húgom amikr mamám mellébe ütött véletlenül. Mellrákja lett mamámnak, le kellett műteni az egyik mellét. Iszonyú időszak volt. Aztán nem sokkal később mamámnak tüdőrákja lett. (sosem cigizett vagy ivott). Jött az újabb huza vona majd a végén gyógyultnak nyílvánították. Nem sokáig tartott. Egyik pillanatról a másikra az egyik nap elvesztette a látását. Kiderült, hogy jobb és bal oldali agydaganata van. Megműtötték. Lassult a beszéde és a mozgása, de olyan hamar felépült, olyan erős volt, hogy mindenki csak pislogott. Majd újra tüdőrákja lett. Kezdődött minden előröl. Közben a u.húgom anyja, olyanokat mondott a mamámnak, hogy "jajjj anyukának már soha sem fog vissza nőni a haja"...és ezt csendben tűrtük sokáig. Majd az u.húgomat megverte az anyja mert nem akart tanulni. Mamám rá szólt, hogy ne bántsa a gyereket. Erre a csaj felvett egy seprűt és megakarta ütni. Papóm és nagybátyám fogta le. Folyamatosan azt ordította, hogy elátkozz mindenkit, és reméli, hogy mama belehal a rákba. Szörnyű volt. Volt egy időszak amig nem beszéltek de aztán közölték, hogy úton van a 2. baba és mamám!!!! ment bocsánatot kérni attól a nőtöl, hogy béküljenek ki! Megtörtént. A tüdőrákból felépült...de nem sokáig tartott az öröm. Csont rákja lett. Méghozzá ott ahol anno eltört a gerince. Sokat szenvedett de valahol már mindenki feladta. Be került a kórházba ugyanis akkora fájdalmai voltak, hogy már nem tudott önállóan csinálni semmit, jobbnak látták az orvosok ha bent marad. Aztán jött a legrosszabb része..amikor már tudtuk, hogy itt a vég...képzelődött, fel se fogta, hogy ott vagyunk mellette. Elbúcsúztunk, majd az egyik délután légzésbénulásban meghalt. Eljött a temetés, papóm ájulásig sírta magát. A nagylétszámú roma rokonságból senki sem jött el az temetésre. (mondván nem volt pénz) Látszólag u.húgom anyja össze is veszett a családjávál mennyire szánalmasak és kétszínűek. Nem tudom valós vita volt e. Ennek már 2 hónapja. Épp mamám halála előtt 1 nappal született meg a 2. unoka egy kisfiú. Iránta, valahogy nem érzek utálatot. Talán mert még nem történt semmi baj. De az unokahúgomat nem tudom szeretni. Úgy érzem vele jött a baj...na meg az anyjával. Nem tudják, hogy utálom, egyedül anyumnak mondtam...ő szereti, bár az anyját ő sem. Mit lehet tenni? Hogy kedveljem meg őt? Iszonyú kellemetlenül érzem magam ha találkoznom kell vele. Nem tudok úgy játszani vele úgy beszélni vele, hogy ne jusson eszembe mamám és ne érezzek a gyerek és az anyja iránt utálatot (gyűlöletet?) :/ 21/L