Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Semmi közöm hozzá, de roppant...

Semmi közöm hozzá, de roppant kellemetlen nekem. Segíthetnék nekik valahogy?

Figyelt kérdés

A kedvesemnek elég rossz a viszonya az anyukájával. Mikor náluk vagyunk (otthon lakik még), sokszor kezdenek el veszekedni, de miattam hamar abbahagyják. Néha már legszívesebben elfutnék, olyan feszült a hangulat. Családi ebéd még sohasem volt náluk, mindig külön ettünk az anyjáéktól. Persze az ingét kivasaltatja vele, az anyja megteszi, meg ha beteg elszalad gyógyszerért, de ezt inkább kötelességből teszi, nem szeretetből.

Vagy inkább azért, mert a kedvesem fizetésének egy bizonyos százaléka nélkül nem tudnák fent tartani a lakást. Az anyukájával nagyon jól kijövök, meg annak az élettársával is, de ők inkább megtűrik, mint szeretik egymást. Minden hétvégén ott vagyunk 1-2 napot, szeretném ha változna. Szerintetek tehetek ezért valamit. A párom (nem férjem!) a húgával sincs jóba. (Megértem, hogy nem szereti, hiszen a "lányka" se tanulni se dolgozni nem akar..21 évesen...elvégezte az általános iskolát,és ennyi.) Szóval, mit tehetnék?

A "ne szólj bele, nem a te dolgod" válaszokat mellőzzétek. Köszönöm.


2009. nov. 1. 18:23
1 2
 11/11 A kérdező kommentje:

Tegnap rákérdeztem a barátomnál, hogy miért van ez így. Azt mondta nem tudja.

Régen meséltek, hogy mikor a szülei elváltak (az apja megcsalta az anyját, ezért megértem, az apjára miért nem kíváncsi), akkor a barátomnak el kellett mennie 16-17 évesen dolgozni (ami ugye nem baj, csak őt ez lelkileg megviselte), és amit szeretett volna megvenni (ruhát, mozijegy stb.) azért meg kellett dolgoznia. Úgy érzem, amikor tini volt, azt érezhette, mindenki elfordult tőle. Se a húgával nem jött ki jól, mert az nem akart középiskolába menni (és a mai napig nem tanul, csak alkalmi munkákból él). Az anyukáját meg szerintem azért nem kedveli, elég hamar összeköltöztek. És az anyja élettársával sem jön ki.

Ez a sértettség, amit ő érez, hogy a világ összeesküdött ellene, még mindig tart. Nem fogja fel, hogy én vagyok csak neki. Tegnap egy elég negatív de sajnos ismerős példával hozakodtam elő. Ha eltöri a lábát (ahogy apukám is...), és nem tud dolgozni, hónapokra kórházba kerül stb., akkor ki fog vele leginkább törődni? Én. Amíg nincs baj(remélem nem is lesz) addig ő ezt nem fogja fel.


Nem fogom ezért elhagyni, mert nem szereti az élő rokonait.

2009. nov. 2. 12:53
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!