Elengednétek a 20 éves lányotokat egyedül külföldre egy ismeretlen sráchoz?

Ha húsz éves lány lennék, fognám magam és mennék, nem kérném a szüleim engedélyét.

Ha húsz éves lányom lenne, megpróbálnám lebeszélni erről az őrültségről. Jöjjön a fiú, ha van rá lehetőség!

Nem mennék ki senkihez ,még nőhöz vagy családhoz sem,ha nem ismerem őket.

Az pedig,hogy egy 20 éves lánynak kell-e szülői engedély,attól függ,hogy saját leresetéből él vagy a szülei tartják el.

Ha saját magát tartja el,akkor arra költi a pénzét,amire akarja,a szülei legfeljebb tanácsot adhatnak neki.

Ha viszont a szülei pénzéből élk,akkor még 25 évesen is KELL a szülők engedélye.Szép az önnállóság,de engedtessék meg,hogy a szülő döntse el,hogy mire akarja költeni a keresetét.Ha feleslegesnek tartja,vagy éppen nincs pénze a gyerek kívánságainak teljesítésére,akkor joga van azt nem teljesíteni,akár hány éves a gyerek.Nem csak a gyereknek vannak jogai,hanem a szülőknek is.A sok követelőző fiatalnak nem ártana ezt is megérteni.

Szerintem 20 évesen lassan ideje lenne leválni a szüleidről. Persze nyilván a véleményük fontos, ők szeretnek, megóvni akarnak, de jobb, ha ők is tisztába lesznek avval, hogy nem tilthatnak neked semmit, hiszen te felnőtt nő vagy, maximum tanácsot adhatnak.

Egyébként manapság a 20 éves lány, még mindig "gyerek", holott akár már 10 éve is 20 évesen általános volt, hogy valakinek már gyereke volt.

Én a helyedben eléjük állnék, és elmondanám, hogy figyeljetek, van egy srác, akivel megismerkedtem neten, és most lenne lehetőség találkozni vele külföldön. Úgy gondoltam, kimegyek egy hétre. Szerintetek jó ötlet?

Így mégiscsak kikéred a véleményük, érezteted velük, hogy fontosak, és sokkal kedvesebb, mint az, hogy na anyaapa, én megyek és pont. Erre valószínüleg nem azt fogják mondani, hogy nem mehetsz és kész, hanem elmondják esetleg, hogy miért helytelenítik az ötletet, amire te tudsz reagálni. Pl. szállást meg tudod oldani, utazást, esetleg az anyagiakat, mert ha ők fizetik, akkor viszont van beleszólásuk.

Aztán lehet, hogy te is meggondolod magad. De ha olyan indokokkal próbálnak itthon tartani, ami tényleg úgymond semmiség, akkor mondd meg, hogy te azért már felnőtt nő vagy, tudsz vigyázni magadra. Köszönd meg a tanácsokat, és döntsd el. Ennyi.

Én ilyen szempontból kalandor vagyok, egyedül utaztam ki külföldre több ízben, igaz, 1-1 napokra, így szállást nem foglaltam, meg nem is mentem túl messze (Olaszország), nem kértem engedélyt, vettem jegyet a vonatra, és mentem. Igaz, nem is valakihez mentem, hanem csakúgy, mert látni akartam Velencét, illetve a karnevált, nem is más turistákkal, nem is csoporttal, csak egyedül, és nem történt semmi baj, a nemzetközi vonat nagyon kulturált minden szempontból, oda akármilyen utas nem száll fel. Szóval ha a lányom menni akar, nem beszélném le az útról, nagy kaland, és jó, ha világot lát és nem csak ezt a közeget.

Én nem problémáznék, de azért több okból, ha több napra megy, arra kérném a lányomat, hogy valami olcsó szállón foglaljon magának szállást. Egyik ok, mi van, ha mégse olyan az illető, mint a neten, másrészt egy szálláson jobban a maga ura lehet, mint egy családnál. Aztán második alkalommal ha minden oké volt, már akár a családnál is szállhat meg, csak elsőre jobb, ha kicsit külön is van.

Ha a szüleid keresetéből élsz, akkor természetesen engedélyt kell kérned.

Én egy ilyen lehetőséggel megpróbálnék élni, mert imádok utazni, így egy idegen országba is eljuthatok.

Esetleg ami még felmerül bennem. Mi lenne, ha egy ismerősöddel, barátoddal mennél ki? Amolyan kis utazgatás. És ebbe belefér, hogy találkozol ezzel az emberrel, mégsem vagy egyedül, és ha a fiú mégiscsak becsap, nem jön össze, ott van az ismerősöd, meg tudjátok együtt nézni az országot, nem kell egyedül laknod, ilyesmik. És szerintem a szüleid is könnyebb szívvel engednének. Egyébként meg tényleg, jöjjön a fiú, mutasd meg neki Mo.-t az is nagyon szép:) Megismeritek, és legközelebb már tudod, hogy mire számíts, és mehetsz te is ki.