Miért van, hogy bármit csinál anyum, idegesít engem?

Először is, ez nem egy olyan kérdés, hogy elegem van anyumból, inkább elegem van magamból. Mostanában nem szívesen beszélgetek anyummal, bármit tesz, idegesít. Már milliószor elhatároztam, hogy változtatok, de nem sikerül. Pedig szeretem, és nem akarom elhanyagolni, a páromon kívül már csak ő van nekem. Ragaszkodik hozzám, amit megértek, hisz tavaly decemberben elvesztettük apum, azóta ő egyedül van itthon, engem csak hétvégén lát.

Hogy mi idegesít, nem tudom megfogalmazni, egyszerűen bármi. Ritkán fordul elő, hogy nem idegesít. Ő csak beszélgetni szeretne, tök normális, jófej anyum van, de mióta apum nincs, nehezen viselem. Anyum hamarabb beleköt mindenbe, ha olyan kedve van, és ő ezt nem veszi észre, ha mondom neki, hogy ez nem igazán jogos, akkor megharagszik. Anyummal a viszonyom mindig viharos volt, apum volt a villámhárító, vele bármit meg tudtam beszélni. Mióta ő nincs, anyummal szinte nem is veszekszünk, pedig azelőtt elég gyakoriak voltak a viták.

Nem tudom mit tegyek, hogy változzak, egyáltalán azt sem tudom mi van velem. Tudtok valami tanácsot, vagy ötletet adni?

20/L