Miért ilyen nehéz másoknak határozottnak lenni?

Volt egy kérdés az előbb,arról szólt,hogy a kérdező nem tudta,hogy vegye rá a férjét/élettársát arra,hogy elmenjen dokihoz.Rettentő határozott válaszokat olvastam,én is írtam egyet.Azt írtam,hogy a provokáció ilyenkor talán segít,egy kicsit fel kell idegesíteni,a szemébe kell mondani az illetőnek,hogy egy gyáva alak..stb.Én ezt megcsinálnám,ha előfordulna ilyen a családomban(persze,isten ments ilyen dolgoktól),és nem félnék attól,hogy megbántom az iciripiciri lelkét a másiknak,hiszen itt nem a lélek a fontos,hanem az egészség,és aztán a lélek.

Aztán még vannak itt ilyen kérdések,hogy pld.tudnánk-e olyan kapcsolatban élni,ahol jól tudjuk,hogy a partnerünk húsz k_rvával megcsal..stb.Na most ugye szerintem az ilyen nők az anyagiak miatt maradnak a férjeikkel,mert nem tudnák eltartani a gyerekeket,meg a lakást fenttartani.Ez egy nyomós indok lenne,hogy egy darabig együtt maradjak egy idióta s_ggfejjel,aztán megelégelném,és keresnék egy másikat és válnék.

Na meg vannak olyan kérdések,hogy miért ennyi a válás..stb.Miért,talán legyenek boldogtalanok örökre egy nem működő házasságban?Megbeszélhetik ötvenszer a másik féllel a problémáikat,de kezelni nagyon nehezen tudják az adott problémát.Ritka házaspár,aki megold olyan nézeteltéréseket,amikből állandó viták,veszekedések vannak.Ha meg megoldják,akkor egy idő után újra előjön a dolog,mert mindkettőjüknek ugyanaz maradt a véleménye,csak egy ideig hallgattak.

Én hiszek benne,hogy egy kis határozottsággal,karakánsággal el lehet azt érni,hogy saját magunk talpra álljunk és megtaláljuk az életben a helyünk és ne kössünk ki egy tutyimutyi férj mellett,vagy egy szerencsétlen feleség mellett.