Mit tegyek, hogy ne a lányomat hibáztassam?

Ne gyűlöld magad, nem csak neked vannak ilyen gondolataid. Kicsit beszélgetned kéne hozzád hasonló korú babával otthon lévő anyukákkal és rá fogsz jönni, hogy menyire sokan éreznek még így.

Amúgy az elkövetkező pár hétben bőven elég, ha szépen gondozod a babát, mert nem emiatt lesz maradandó lelki károsodása, hogy 3 hetes korában nem tudtál felhőtlen boldogságban lubickolni, amikor 3 óránként kelsz hozzá este.

Én a helyedben elmondanám a páromnak, hogy hogy érzek. Lehet, hogy ő is gondolt már ezekre, csak nem meri kimondani. Ülj oda mellé, bújj hozzá, szeretgesd kicsit őt is. Ezzel párhuzamosan megpróbálnám felvenni a kapcsolatot más anyukákkal. Ha a gyereknevelés kategóriába is írsz, akkor valószínűleg többen és hatékonyabban sietnek a segítségedre.

Lehet hogy olyan dologra vállalkoztatok, amire még nem voltatok egészen készen. Sokszor előfordul egy kapcsolatban, hogy egyes pontokon megijed egy-egy fél. Biztosan nem gondolta a férjed, hogy ez ilyen lesz, hogy erre vállalkozik és nem feltétlenül lehet erre egy embert felkészíteni. Ez mindenképp hideg zuhany, mert kettő helyett hárman vagytok, már soha nem is lesztek igazán csak ketten és egy gyerek rengeteg olyan törődést igényel, amit nem lehet skippelni. A legtöbb dolog az életben addig jó, amíg az ember tudja, hogy ki tud lépni belőle. Egy kapcsolat akkor van kőbe vésve, amikor gyerek születik. Mert két ember el is válhat, de a következmény, a gyerek mindig ottmarad.

Az, hogy a családod nem törődik veled, hogy a férjed kutyaszarnak kezel... nem igaz, nem is igazán gondolod így. Tudnod kellene, hogy nem igaz, csak van egy depressziós hang a fejedben, aki erről győzköd téged. Ez egy agyi hiszti, majd túl leszel rajta és rájössz, hogy nem igaz, csak a hormonok.

Te azt látod, hogy a férjed semmibe vesz, de ő mit lát? Hogy van egy gyereke, hogy a kapcsolata megváltozott a feleségével, és ez neki nagyon ijesztő. A helyében legszívesebben én is a tévé előtt ülnék egész nap, de persze ezt nem szabad. Mindkettőtöknek le kell győznötök a mumusotokat. Próbáld meg megbeszélni vele.

Szerintem ez nem szülés utáni depresszió.

Teljesen jogos, hogy elfáradtál. Teljesen új helyzetben vagy, ráadásul magadra vagy hagyva, mert férjurad tesz az egészre.

Nekem is rosszul esett, hogy amikor megszülettek a gyerekeim, már a kutyát nem érdekelte, hogy VELEM mi van, hogy ÉN, hogy vagyok. Mindenkit csak a gyerekek hogyléte izgatott. Ez javarészt most is így van, pedig már 5 évesek. Mondhatni hozzászoktam.

Volt, hogy full betegen kínlódtam, de akkor is csak azzal foglalkoztak a körülöttem lévők, hogy mit főzök a gyerekeknek, meg jaj nehogy elkapják tőlem. HA rólam kérdeztek, akkor az egyetlen dolog ami érdekelte őket, hogy mikor megyek vissza dolgozni.

Nem önzőség, hogy szeretnél kicsit pihenni te is.

Ülj le a pároddal, családoddal, és beszéld meg velük.

Szerintem nem depressziós vagy, csak kimerült és csalódott. Nem a baba miatt, hanem a férjed hozzáállása miatt.

Nem könnyű dolog amin átmész.Új helyzet ez neked és a férjednek is.Egy baba érkezésével mindig van egy kis káosz.Át kell rendeződni a szerepeknek dolgoknak és ez nem megy könnyen.

Legyél türelmes magaddal a pároddal.

Hidd el pár hét mulva sokkal könnyebb lesz.

Ha tudsz néha kapcsolodj ki,biztos nagyon fáradt vagy.

4 gyerekes anyuka