Tenyleg annyira onzo lennek az unokaocsemmel szemben?

Tegnap kitalalta 7 eves unokaocsem,hogy nalunk szeretne aludni - igy is lett. En 19 eves egyetemista vagyok, hugom 15 eves gimnazista. 1 hetig beteg voltam es mindent most kell(ene) bepotolnom, de persze ugye jatszani kell a gyerekkel, vagy ha epp a gepet kapcsolom be neki es elakad, akkor abban kell segiteni. Mindekozben ugyebar masolok, potolok, tanulok es kezdek teljesen lemerulni...mert ugyebar szivesen aludnek tovabb szunetben,de mar 7kor felebredtem unokaocsem hangos beszedere.Hugom meg eleg faradt,mert a srac tobbszor felkelt ejszaka,hogy kimenjen wc-re es erre mindig felebredt es nehezen aludt vissza es reggel 7 ota jatszik vele...es persze amugy o is szivesen kihasznalna a szunetet,aludna tovabb,baratnokkel talalkozna (takaritani is kene),olvasna,majd tanulna...de ugye unokaocsenkkel kell foglalkozni.

Anya szerint igazan kibirhatnank szerda esteig,es szerinte onzoek vagyunk,de en ugy velem,hogy alapbol a sok potlas mar elcseszi a szunetemet,es jovoheten zh-kkal inditok,talan nemi pihenest is megerdemelnek a csutortokon-penteken kivul (mert ugyebar hetvegen meg mindenszentek,itthon se leszunk,vasarnap este meg mar vissza az egyetemre...)