Gazdagság kontra szerelem?

21 éves lány vagyok. Nem a "csillogás" miatt, csak a kérdés szempontjából írom, hogy emeletes házban lakunk, 3 kocsink van, és apám sokat dolizik, de sokat is keres. Anyám itthon van. De nehogy azt gondoljátok, hogy reszelem itthon a körmöm és valami csodára várok, hogy jön vmi milliomos és elvesz... pont az ellenkezője vagyok. 18 éves korom óta dolgozni járok , busszal megyek be a munkahelyemre, mellette fősulizok. (már csak azért is dolgozok, hogy ne legyek otthon...) anyám "elvan" és csak azt az ürességet érzem körülötte, hogy mindene megvan és őt ez teszi boldoggá... De engem nem!! Amit kérek tőlük pénzt,az a minimális összeg, teljesen átlagos cuccokba járok, a turikat is szeretem.../ezért a szüleim egyébként nem is kicsit bolondnak néznek.../4 hónapja megismerkedtem egy sráccal a fősulin. Nem tudja az "előéletemet", nemrég elvitt hozzájuk. A szülei egyszerűen élnek, autójuk sincs, de mégis amikor elém tette az anyukája a saját készítésű sütit, majdnem elsírtam magamat...A barátom finoman, de jelezte, hogy ő is szívesen bemutatkozna az én szüleimnek...hát itt kezdődik a gond... Hogyan tálaljam szépen, hogy nehogy leessen az álla? Meg rettegek, mert szerintem akkorát csalódik, hogy helyben szakít velem...de én nagyon szeretem...hogy mondjam el??