Tényleg k*r*a lennék? Mert anyám azt mondta rám

"Annyiból örülök hogy nem egykönnyen formálható a személyiségem különben én is olyan különc lennék mint ő."

Ez önellentmondás. Akinek nem egykönnyen formálható a személyisége, az erős, és öntörvényű ember, és bizony az ilyen ember hamar válik különccé. Persze, ehhez sok más is kell még: nagyon magas fokú intellektus, kiváló adottságok, tehetség, akaraterő.

Anyukád nem különc, hanem a saját anyja által alaposan megtaposott, nyomorult és boldogtalan, keserű, irigy ember, aki sajnos ezt alaposan le is veri rajtad, tehát ő is olyan ember, aki a valahai áldozatból agresszor lett.

Amikor legközelebb lek.rváz, menj szépen oda a csaphoz, tölts teli egy két decis poharat vízzel és tegyél bele egy kis folyékony szappant. A viktoriánusok így büntették az ocsmányul beszélő (innen jön a mosdatlan szájú kifejezés is valószínűleg) gyerekeket, de még a felnőtteket is. Mivel anyád úgy viselkedik, mint aki ott ragadt kb. 120 évvel ezelőtt, nyugodtan alkalmazhatod rá ezt a "gyógymódot". Mondd is meg neki, hogy miért kapja. És mélységesen szégyellje magát!

Egy lány, aki boldog a párjával és 17 évesen elveszíti a szüzességét, az minden, csak nem ku-rva. Anyádét beszőtte a pók, de ez nem ok arra, hogy lelkileg megtaposson.

Ja: és meg szabad neki mondnai, hogy ha nem fejezi be a leku..vázást, akkor feljelented a rendőrségen, gyermekbántalmazás miatt (a legkurv--ás egy anya vagy apa részéről érzelmi terrornak számít, különönsen, mert nem egyszer teszi, hanem folyamatosan). Vastagon büntetendő!

Végső soron azt is oda lehet vágni a fejéhez: "nagyon irigyelsz"?

A költözéshez tipp és jótanács: pszichiáterhez elmenni azonnal, amit 18 lettél és elköltöztél. Különben anyád és nagyanyád bántalmazásait a saját gyerekeden fogod leverni. Ez olyan biztos, mint a halál.

Anyám ugyanez a kategória. Mondjuk ő mellette azt is hangoztatta, hogy amint a gyerekei betöltik a 18-at, ha maguktól nem mennek, még el is zavarja őket a háztól. Nos, nem vártuk meg, 14 évesen mindhárman leléptünk.

Azóta eltelt pár év. Szegény alaposan megjárta: az elviselhetetlen stílusa miatt nincsenek barátai, mi nem igazán látogatjuk, mert így is elég gondunk-bajunk van, a szabadidőnket pihenéssel szeretnénk tölteni, nem azzal hogy azt hallgatjuk, milyen szaralakok vagyunk, szóval jól egyedül maradt.

Nem tudom sajnálni. Néha felhív, hogy mikor látogatom meg. Ilyenkor mondom, hogy ha lesz időm, vagy ha hajlandó a kedvemért másfél napig normálisan viselkedni. Ezen megsértődik és lecsapja a telefont. Nagyon kíváncsi vagyok, mikor jön rá arra, hogy ha azt akarja, hogy emberek vegyék körül, azért bizony neki is tennie kell.

Hehe... Úgy látszik nem csak én fogtam ki ilyen "anyát" :) Ugyanígy 17 évesen lett egy barátom, akivel 4-5 hónapja együtt voltam, mire lefeküdtünk. Erre a világ k*rvájának elhordott :) (pedig azzal a fiúval 2 évig együtt is voltam).

A mostani barátom előtt is lek*rvázott egyszer...

Szerintem ez lett beléjük nevelve, ezt látták maguk előtt fiatalon, azért ilyenek. De ennek ellenére úgy érzem, hogy soha nem fogok tudni megbocsátani neki :/

23/L