Igaz, hogy a távolság megöl akár egy 15 éves múlttal rendelkező barátságot is?

Megölni megölheti, de ha mind a 2 fél akarja tartani a kapcsolatot akkor meg lehet oldani. De az hogy sem e-mail, sem semmilyen kommunikáció nincs ez így elég rossz. Ez tönkre teheti. Próbáld meg azt hogy te elkezded jobban keresni, írsz neki, felhívod, ilyesmi. Észre fogod venni hogy ő mennyire hajlik arra hogy jóban legyetek.

Attól is függ, hogy hány évesek vagytok. Én is voltam így. Kisgyerekkorunktól sülve főve együtt voltunk, egy ovi, egy ált. suli, egy utcában laktunk, még a gimi alatt is sokat lógtunk együtt, pedig ott már nem egy városban tanultunk. Aztán jön az a fránya felnőtté válás. Az emberek változnak. Ő egy másik úton haladt tovább, amivel én nem értettem egyet. Más lett a világról alkotott képünk, az életfelfogásunk. Mai napig összefutunk néha, de ez már más. Nagyon jól kijöttünk egymással, sok marhaságot csináltunk, de megváltoztunk és ezt el kell fogadni. Egy másik barátommal annak ellenére, hogy nagyon ritkáén találkounk, jobban tartjuk a kapcsolatot, pedig ő 500km-.re van. Szóval nem hinném, hogy csak a távolság rovására írható egy barátság kifakulása. Azért mondtam, hogy nem mindegy mikor ismertétek meg egymást, mert ha mondjuk egyetemen lesz egy jóbarátod az más. Addigra már kialakult véleményed van sok dologról, nem nagyon változik. Így a barátaidat is úgy válogatod meg. Egy egyetemen kötött barátság akár 30év múlva is ugyanott folytatható. :) Remélem érted mire akartam kilyukadni.

a kérdés inkább az, miért nem beszéltek gyakrabban? Fb Skype akármi útján.az én legjobb barátnőm nem lakik annyira messze most, 'csak 100 km'.viszont nagyon rég nem tudtunk találkozni mindenféle okokból.Viszont hetente többször beszélünk, és ez a lényeg, a barátságunk megmaradt úgy érzem.

Az igazi, valódi, tiszta és őszinte barátságot nem öli meg a távolság. Mert ha egy évben 1x is találkoznak az is olyan meghatározó számukra mint ha heti szinten találkoznak.

Én is elköltöztem és a gyerekkori barátnőm akivel 13 éves koromtól,26 éves koromig intenziven tartottuk a kapcsolatot,mára már csak havonta,jó ha egyszer beszélünk.Ha haza megyek összefutunk és elmegyünk négyesbe vagy csak ketten csajok,de már nem ugyan az,hiszen én is változtam és ő is.Más lett az érdeklődési körünk,mások a barátaink,szomorú,mert néha hiányzik nekem de el kell fogadni.34 éves vagyok 3 gyerekem van,neki egy sem,és nem nagyon van közös témánk,max a multon szoktunk nevetni.

Ez szerintem rajtatok múlik.Nekem 4 olyan barátom van akikért tűzbe tenném a kezem,ebből egy akit már 20 éve ismerek,a másik 3-at csak 10.Egy kivételével a többiek több száz kilométerre vannak tőle,de rendszeresen beszélünk telón ,face-en és szoktunk időnként találkozni is.Mind változtunk,de valahogy úgy érzem,hogy semmit sem változott a barátságunk.

Szerintem akarat kérdése az egész. Nekem egy barátnőm az USA-ban lakik, a másik Franciaországban, a harmadik Pesten, én meg pécsi vagyok. Kb. havonta beiktatunk egy szkájpos konferenciabeszélgetést, de egyénileg is gyakran beszélek minddel. Ha valaki jön haza, akkor öröm, boldogság van és megoldjuk, hogy találkozzunk. Amikor már mindenki dolgozik, nehéz ügy, de szerintem nem lehetetlen fenntartani a barátságot.