Hogyan nyugtassam meg a baratnomet annak vonatkozasaban, hogy nem marad le semmirol?

Én is tragédiának éltem meg a 30. szülinapomat, pedig én még csak nem is későn kezdtem el élni és építeni az életem. 19 évesen kiröpültem otthonról.

Ez a 3. X egy nagy vízválasztó szerintem. 2-3 év és rájön, hogy nem ez a legtragikusabb dolog a világon. :)

Viszont, ha neked tanácsolhatom, akkor te is gondold át, hogy tényleg elég e, ha 35 évesen szüli az első gyereketeket. Neked, mint pasinak nyílvánvalóan ez kényelmes és te tényleg nem is kockáztatsz semmit, de egy nőnél a 35 év már teljesen mást jelent. Arról nem is beszélve, hogy a teherbeesés is nehezebb lehet, ahogy múlnak az évek. Én ugyan most töltöttem a 36-ot és remélhetőleg 3-4 nap múlva tényleg kibújik az első gyerekünk, de mi nekünk közel 3 évbe telt míg összejött.

Visszatérve a szülinapra. Ne erőltess semmit. Az én környezetemben mindenk így lépte át ezt kort. "ágyban, párnák közt halni meg" feelinggel. :)

Majd elmúlik. Remélehetőleg a 31-et, de a 32-őt már nagyobb örömmel fogja átlépni. Viszont támogasd, és ne csak azzal, hogy azt mondod neki 35 évesen sem lesz lekésve semmiről, hanem azzal, hogy megpróbálod őt is megérteni és kicsit 1-2 dolgot előrébb hozni. :)

Már írták előttem is, de én is megerősíteném azt, hogy aki gyermeket akar, annak nem 35 évesen kell az első gyermekét szülnie!

Ideális esetben (ha az anyagiakat és a mai kor elvárásait nem nézzük, csak az ember fizikai adottságait) egy nőnek 25 éves koráig, de legfeljebb 30 éves koráig meg kellene szülnie az első gyermekét, és 35 éves koráig az utolsót. Az, hogy ma ez teljesen eltolódott sok dologgal indokolható, de egészségügyi szempontból biztosan nem előnyös sem a gyerek, sem az anyuka számára.

Én úgy gondolom, hogy a barátnőd szívesen vállalna most gyermeket. Ha úgy gondolod, hogy fel tudnátok nevelni (még akkor is ha az a "sziklaszilárd anyagi háttér" nincs is meg), akkor fogjatok bele a gyerekvállalásba. Sose lesz ideális időpont, halogatni meg nincs értelme.

A 30 azért elég hülyén hangzik, eleve olyan izé, hogy na, harminc lettem. Ha emellé még jön, hogy amúgy marhára nem ott tart az élete, ahol elképzelte és te még eleve úgy vagy vele, hogy áh, majd évek múlva a ködös jövőben ráérünk, az tényleg kétségbeejtő és van mit átgondolnia.

Nekem a 35 körüli barátnőim, akiknek még nincs gyermeke eszeveszett harcot vívnak, hogy végre legyen már, de vagy össze se jön, vagy elvetélnek, ha megmarad akkor egyfolytában rettegnek, hogy nehogy Downos legyen, a kötelező magzatvíz vizsgálat miatt megint csak rettegnek, hogy mi van, ha elmegy tőle, már azzal is tisztában vannak, hogy a testük sem úgy regenerálódik, mint korábban a terhesség után, de a terhességet sem úgy bírják stb.

Lehet, hogy több gyereket is szeretne, de mire az első is összejön végre, már késő, mert fel is kell azokat a gyerekeket nevelni, és nem valami jó, mikor 60 éves és a 2-3 gyereket még akkor kéne egyetemre járatni.

Én megértem szegényt.