Mit csináljak a szüleimmel? Már elegem van.

Teljesen egyetértek az előttem szólóval!

Még annyit fűznék hozzá,hogy ne is haragudj,de semmi értelme eltűrnöd ezeket a viselkedéseket,modorúkat nekik,különálló felnőtt ember vagy,nem?

Akkor viselkedj is úgy!

Az a te házad a te"játékszabályaiddal",ha ők erre nem hajlandóak akkor meg tárd ki nekik az ajtódat,mond meg nekik,hogy neked erre nincsen szükséged szeretnéd nyugodtan élni a saját életedet és látogassanak meg legközelebb csak akkor,hogyha normálisan viselkednek és,ha ezt nem tudják betartani inkább ne menjen senki senkihez,szerintem ez a legjobb megoldás!

kicsit hosszú lett

Kedves Kérdező! Először is őszintén együtt érzek veled! Egy könyv címe jutott az eszembe: Mérgező szülők. Sajnos ez a kifejezés pontosan ráillik a te szüleidre.

Azt gondolom, hogy a szüleid igen egyszerű gondolkodásúak. Valószínűleg ők is elég rossz mintákat láthattak otthon és két sérült gyerekből sérült felnőttekké váltak. Azt gondolják, hogy azért hoztak gyereket a világra, hogy zsarnokoskodjanak fölötte. Biztosan azt szerették volna mint minden szülő, hogy többre vidd náluk. Ezért "dresszíroztak", ezért tették egyre magasabbra a mércét. Írtad, hogy kelet-magyarországiak, ott pláne jellemző az, hogy az emberek szeretnek dicsekedni: az én gyerekem ezt is elérte -- az semmi, mert az enyém meg ezt... Ezért érezhetted gyerekkorodban, hogy nem tudsz nekik megfelelni (ezt abból gondolom, ahogy apád a szülésre reagált).

Többre vitted, neked sikerült. Jó körülmények között élsz boldog családban. Ahelyett, hogy örülnének, baromira irigykednek. Továbbra is zsarnokoskodni akarnak feletted.

Két út van: vagy kizárod őket az életedből amennyire csak lehet, vagy szembenézel velük és leülsz beszélgetni, pontosabban átveszed az irányítást és innentől te diktálod a feltételeket. Mindkettő nagyon nehéz. Utóbbiban segít az említett pszichológiai könyv.

Az ilyen típusú szülőknek az egyik fegyvere, hogy bűntudatot keltenek a gyerekükben, aki pont ezért tűr inkább, s nem lázad fel. Apád is ezt tette, mikor a szülésed után tette azt a szörnyű megjegyzést (olyannyira, hogy képes vagy itt megkérdezni), s anyád is ezt teszi, mikor követeli az unokáját láthatásra, ráadásul rettentő buta érvekkel!

Mindenkit arra nevelnek, hogy tisztelje és szeresse a szüleit. És sokan inkább a szőnyeg alá söprik az elszenvedett sérelmeiket semhogy szembeszálljanak a szülőkkel. Akiknek ugye, azonnal ez lesz a védekezésük: hát ezt teszed szegény szüleiddel, akik annyi éven át ezt meg azt tették meg érted?! - Na, ilyenkor nem kell ebbe a csatába beszállni, hanem megköszönni a sok éven át tartó törődést, aztán rátérni a jelen problémára: hogy már nem vagyunk gyerekek, olyannyira nem, hogy saját gyerekeink is vannak.

Ajánlom a könyv forgatását, és sok sikert és békességet kívánok!