Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Lehet, hogy miatta lettem...

Lehet, hogy miatta lettem ilyen visszahúzódó?

Figyelt kérdés

Furcsa, még senkinek se beszéltem erről, nem is igazán emlékszem a dologra. Kicsi koromban, amikor még óvodás voltam az unokabátyámmal a kertben játszottunk egy pokrócon, a fák között. Annyira emlékszem, hogy azt mondta, hogy vegyük le a nadrágunkat. Nem akartam, de mindig azt csináltuk, amit ő akart, így én is levettem, és ott fogdosott. Arra nem emlékszem, hogy nekem is kellett-e őt. Aztán a következő dolog, amire emlékszem, akkor talán első osztályos lehettem. A számítógépén játszottunk egy kocsis játékkal, és amikor én vezettem az ölébe kellett ülnöm, mert a keze volt a "biztonsági öv", amivel a mellemet fogdosta. Egyszer bújócskáztunk, 8-9 éves lehettem, akkor a seggemet fogta meg, egyszer az ágyon feküdtünk, ott mindent megfogott. Már eltelt pár év, lassan 18 éves leszek. Visszahúzódó vagyok, nagyon nehezen kötök barátságot, idegen emberekkel nem tudok beszélgetni, néha még a legjobb barátnőm előtt is nehezen megy, hogy őszintén elmondjam a véleményem valamiről. A metrón, buszon, vonaton azon görcsölök, hogy mások mit szólnak ahhoz, ahogy kinézek, a barátaim mit szólnak ahhoz, amiket mondok, amiket teszek. Lehet, hogy az unokatestvérem az oka mindennek? Vagy egyszerűen az, hogy mindig nálam jóval idősebb emberekkel játszottam, és én soha nem mondhattam el, hogy mit szeretnék csinálni? Annyi maradt meg a gyerekkoromból, hogy folyamatosan az unokabátyámmal vagyok, és azt játsszuk, amit ő akar. Ha az unokanővéreimmel játszottam, akkor is mindig az volt, amit ők szeretnének. Rengetegszer becsaptak, emlékszem, mindig odamentem anyuhoz sírni. :)

Viszont nagyon halványak ezek az emlékek. Lehet, hogy meg se történt, csak álmodtam? Mert az olyan emlékeim, hogy órákig másztuk a fákat az unokabátyámmal, órákig homokoztunk kint, órákig hintáztunk, társasjátékoztunk, bújócskáztunk, ezek sokkal erősebben meg vannak bennem. Lehet, hogy csak el akarom felejteni a fent említett dolgokat, és valahogy próbálom kitörölni az emlékezetemből? Olyan furán érzem magam most, hogy ezt így először írom le bárhová is. És ha tényleg ez az oka, akkor most már örökké ilyen leszek? Senkinek nem szeretnék róla beszélni, talán a legjobb barátnőmnek elmondanám, de félek, hogy beszélne a szüleimmel, nekik végképp nem akarom elmondani. Vagy ne foglalkozzak a dologgal, mert régen történt, és majd kinövöm/elfelejtem?

Kifelejtettem, hogy az unokabátyám csak pár hónappal idősebb nálam.


2013. júl. 30. 18:32
 1/3 A kérdező kommentje:
Ja, és 12-3 éves korom óta nem beszélek az unokabátyámmal. Semmi különösebb oka nincs, csak már nem tudtunk együtt játszani. Nála nem merek rákérdezni, hogy egyáltalán emlékszik-e ezekre a dolgokra. Meg ha emlékezne is, biztosan letagadná.
2013. júl. 30. 18:35
 2/3 anonim ***** válasza:

Ahogy leírtad másokkal is hasonlóan viselkedtél kiskorodban, nem csak az unokabátyáddal. Lehet, hogy alapveően visszahúzódó a természeted, kevésbé vagy kezdeményező és könnyen döntöttek a fejed felett a többiek. Ez egyáltalán nem baj, nem kell mindenkinek ugyanolyannak lennie, ráadásul a visszahúzódóbb emberek szerintem jobban átgondolják a dolgokat, megfontoltabbak és ritkábban hoznak elhamarkodott döntéseket.

Minden gyerek próbálkozik a szexszel és valószínűleg mindenkinek vannak hasonló esetei gyerekkorából, amikor ovistárssal mutatják egymásnak milyük van, mi nincs vagy éppen iskolásan puszilkodnak a sötétben. Ez nem ártalmas ha nem hagy nyomot, de néha sokkal kevesebb is elég hozzá. Mindenki másképpen reagál, ami az egyik gyereknek csupa szép emlék marad,vagy esetleg szimplán túllép rajta, az a másikban törést okozhat.

Az nagyon jó dolog ha leírod ami a fejedben kavarog. Tulajdonképpen egy pszichiáternél sem történik más, mint hogy kimondod a dolgokat és ez segít átgondolni, helyére tenni. Talán megpróbálhatnád napló formájáan leírogatni, hogy aznap éppen mi járt a fejedben, mi szomorított el, minek örültél. Leírhatod mikor mi történt, majd visszaolvasva azt is, hogy mit gondolsz mit csinálnál másképpen és hogyan.

Az sem lenne baj, ha felkeresnéd a helyi rendelőben a pszichológust. Általában egy kedves kis beszélgetés az első, hiszen nem ismered, így alig valamit mondasz el neki elsőre és ő sem ismer még téged, hát nem igazán tudja miért is mentél hozzá. De arra mindenképpen jó, hogy kiderüljön - mert azt ő egyből látni fogja - hogy szükséged van-e segítségre. Soha ne szégyelld ha igen, hiszen neki ez a munkája, ha senki nem menne hozzá, akkor nem lenne mit csinálnia. Mivel egy teljesen ismeretlen ember, neki nyugodtan beszélhetsz bármiről, biztosan nem fogja tudni ki az unokatesód. Csak az lesz neki a fontos, hogy kimond ami zavar vagy amit gondnak érzel. Abban is biztos lehetsz, hogy nem te leszel az első ilyen esete, hiszen a fiatalokkal gyakran történik hasonló, sajnos sokszor valóban súlyos szexuális zaklatás is.

Mivel még nem vagy 18, lehet, hogy külön helyre célszerű menned. A helyi orvosi rendelőben van a pszichiátria, ahol telefonon kell előre időpontot kérni. Ezen a telefonszámon megkérdezheted, hogy így közel 18-hoz neked oda kell-e menned vagy máhova. Ha máshova akkor ők megmondják hova.

Ezek az orvosok azért vannak, hogy segítsenek és nem az elmebetegek meg a dilisek járnak hozzájuk, hanem akik szoronganak valami miatt (példáulolyan emlékek miatt mint a tieid), akiknek alvászavaruk, evési problémájuk van, vagy seretnének leszokni a dohányzásról, megszabadulni a stressztől. Külföldön kifejezetten menő dolog pszichiáterhez járni, láthattad filmeken is. Na és nem is kötelez semmire, ha elmész és nem tetszik a dolog, akkor egyszerűen nem mész többet és kész. Viszont hátha tudnak segíteni, szerintem érdemes megpróbálni.

2013. júl. 30. 20:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/3 anonim ***** válasza:
Miközben olvastam, akartam írni, hogy biztos azért emlékszel rá ennyire mert mély nyomot hagyott benned. Én is emlékszem, hogy mi az ami legjobban fájt. Mikor tovább olvastam, hát előfordulhat, hogy "el akarod felejteni" ezeket. Bár kisebb koromban emlékszem azt álmodtam, hogy anyukámmal a folyó partján sétálunk és bemegyünk egy régi templom romjai közé. Nagyon valóságosnak tűnt és meg akartam keresni, el is mentem többször is :), holott tudtam, hogy ott nincs semmi. Az is lehet, hogy csak álmodtad. Ha te sem tudod eldönteni akkor nehéz lesz rájönni. Szerintem a családban kérdezz körül az unokabátyádról vagy, hogy mire emlékeznek. Ha mások előtt nem is bántott, észrevehettek valamit a viselkedéseden vagy az övén. Persze, ne konkrétan kérdezz rá, csak, hogy milyen gyerekek voltatok stb. Ha valóban megtörtént akkor lehet, hogy ő tehet róla, hogy ilyen zárkózott vagy. Nekem is vannak olyan emlékeim amik miatt gátlásos vagyok pár téren. Sokan csesztettek kiskoromban. Nem feltétlenül leszel ilyen örökre. Ha sokat jársz emberek közé, vannak barátaid akikkel tudsz beszélgetni és próbálsz kicsit megnyílni akkor "megmentheted" magad. Szerintem mindenképpen érdemes foglalkozni vele, mert te is jobban érzed magad, ha kiderül az igazság. Utána viszont barátkozz emberekkel, szerezz új barátokat, mélyítsd a kapcsolataidat és érezd jól magad.
2013. júl. 30. 20:16
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!