Igaz, hogy a nagyobb képzettségbeli különbségre és anyagi különbségre épített kapcsolatban hamarabb előjönnek a probémák? Tapasztalatokat szeretnék kérni.

Szerintem ez egyáltalán nem jelent akadályt! A saját példámat tudom felhozni: egy érettségivel hál'Istennek sosem néztek le. 2 komolyabb kapcsolatom volt, az egyik többdiplomás mérnök, a másik jól menő vállalkozó! Mondjuk én nyitott voltam mindenre, soha nem éreztettem, és nem is éreztem tehernek a mindennapi tudományos beszélgetéseket!

Szóval én a kérdésben megfogalmazott feltételezéssel egyáltalán nem értek egyet!

Nálunk nem okoz gondot, bár mi a randizások alatt "egy szinten" voltunk. Később lett meg a férjem diplomája és kezdett jobban keresni.

Tudunk beszélgetni a másikat érdeklő dolgokról is. Ugyan nem vagyok toppon az informatikában, de azért meg tudjuk beszélni hogy milyen napja volt. A komolyabb szakmai kérdéseket persze nem velem beszéli meg.

Nálunk a volt férjem volt alacsonyabb végzettségű, én jóval többet kerestem és egy full berendezett lakást vittem a házasságba. Engem nem zavart a különbség, mert nekem sosem a pénz az ami meghatározza az emberek értékét, de őt nagyon. Állandóan nyafogott a kisebbrendűségi érzése miatt, hogy neki nincs lakása (van hol laknunk nem??? nem albérlet, nincs hitel, akkor meg???), keveset keres (megélünk nem??? jut amire kell), meg hogy én úgyis el fogom hagyni egy jóképűbbért, gazdagabbért, stb...

Sok veszekedést ez okozott, én úgy gondolom, hogy a válásunknak szerepe az anyagi különbségnek is, illetve annak, hogy ő ezt férfiként nem tudta kezelni. Azt látom magam körül, hogy ha a nő van rosszabb helyzetben (fizetés, végzettség), ott a kapcsolatokban nem okoz gondot a jelentősebb különbség sem, de ha a férfi az, akinek kevesebb van, ott ha ezt nem tudja kezelni, akkor baj van...

Szerintem igen.

Még hozzá azért mert az a fél aki az alacsonyabb szinten él, alacsonyabb iskolázotsága van az nagyrészt azért rekedt meg ott mert hiányzik neki az akarata, nem akar több lenni, elörébb lépni. Itt értem a sima szakmunkás szinten ragadt embereket.

Èn föiskolát végeztem, és mivel több idegen nyelvet kiválóan beszéltem, jól eltudtam helyezkedni. Magas fizetéssel. Bele szerettem egy fiuba aki autószerelö volt egy nagy garázsban. Össze is házasodtunk mert nagyon jó ember volt, csak éppen életcélja semmi. Aztán egy idö után bele untam. Inteligens volt, és imádott olvasni is, de egy olyan családba született, ahol ez volt az életkép, sírni és semmit tenni. Hiába próbáltam biztatni, ösztönözni még érettségizni sem volt hajlandó.

Aztán elváltunk.

Megismerkedtem az új fönökömmel, és akkor megtaláltam a szintemet. Végre nem én tartottam el egy férfit, hanem magasabb keresettel rendelkezett nálam. Végre eltudtunk menni étterembe és nem feszengve ült mellettem valaki, hanem élvezte minen pillanatát, mert megszokott volt számára a szituáció.

Nincs rá egyértelmű válasz.

Annyira ember, kapcsolatfüggő az egész... Aki ebben általánosít, az egy hülye. Szó szerint.