Mit tennétek a helyemben? Teljesen ki vagyok borulva és kétségbe vagyok esve. A férjem másodszorra csalt meg.

39 éves nő vagyok, várandós a harmadik gyermekemmel (hetedik hónapban vagyok). 10 évvel ezelőtt házasodtunk össze a férjemmel, óriási volt a szerelem, a megértés, rendesen kerestünk, lakást vettünk, egyforma volt az értékrendünk. Egyszóval minden passzolt. Csak a baba nem jött. Orvosról-orvosra, kivizsgálásról-kivizsgálásra jártunk, de egyikünknél sem találtak hibát vagy akadályt. Évekig küzdöttünk, amikor öt évvel ezelőtt váratlanul és teljesen véletlenül várandós lettem. Nagyon nehéz terhességem volt már az első hónapoktól kezdve, veszélyeztetett is voltam, így nem jutott elég idő a férjemre. Akkor csalt meg először. Hamar rájöttem, megtaláltam a telefonjában az SMS-eket, amit egy 18 éves lánynak küldött, úgyhogy nem is volt mit tagadni, rögtön elmondott mindent. Én válni akartam, de esküdözött, hogy soha többet nem lesz ilyen, szeret, imád, az első perctől fogva tudja, hogy én vagyok álmai nője. Vele maradtam, mert gondoltam, egy egyszeri botlás még belefér akkor is, ha én a mai napig képtelen lennék őt megcsalni. Megszületett a kislányunk, nagy volt a boldogság. Aztán két év múlva megint várandós lettem, azzal a terhességgel minden rendben volt, a férjemmel is tudtam „foglalkozni”. Megszületett a kisfiunk és minden a lehető legnagyobb rendben volt. Egészen mostanáig. Ugyanis harmadszorra is várandós lettem, most éppen a hatodik hónapban járok. A terhességem szerencsére zökkenőmentes, jó volt a házaséletünk is, úgy tűnt, nincs semmi probléma. Aztán a férjem egyre később ért haza a munkahelyéről, de ráfogta a rengeteg feladatra, a váratlan megbeszélésekre, aztán hétvégente is egyre többször kellett vidékre utaznia a munka miatt, de akkor még nem is gyanakodtam. Aztán két hete, amikor elment fürdeni, nyitva hagyta a postafiókját, én pedig, bár nem szép dolog, de beleolvastam. Megint megcsalt. És megint ugyanazzal, mint akkor, amikor az első gyerekünket vártuk. Persze most sem volt szükség magyarázatra, mindent megtudtam a levelekből, amit csak akartam (talán még többet is). Elmondtam neki, hogy el fogok válni, viszem a gyerekeimet és elköltözöm, mert nem fogom elviselni, ahogy harmadszorra-negyedszerre-századszorra is megaláz. A gyerekek viszont nagyon kötődnek hozzá, és ez kölcsönös. Miután elolvastam a leveleket, mindenféle kétely nélkül tudtam, hogy nekem nincs vele jövőm, már akkor el kellett volna hagynom, amikor először megcsalt. Viszont amikor esténként látom, ahogy a gyerekeivel játszik, birkózik, szereti őket, összeszorul a szívem. Tudom, milyen csonka családban felnőni (engem is egyedül nevelt édesanyám), és nem szeretném ugyanazt a gyerekkort a gyerekeimnek, mint amilyen nekem volt. De ez a helyzet meg elviselhetetlen.

Ti mit csinálnátok? Hogy döntenétek?