Valakinek bejött ez a "próbálj vele beszélni" taktika?
Sok mindenttől függ,hogy bejön-e vagy sem.
Mondjuk egy kamasz gyermeknek,aki itt írogat,hogy utálnak a szüleim,mert:nem discozhatok hajnalig,nem alhatok a pasimnál 15 évesen,ki kell takarítani a szobámat stb,annak érdemes leülni a szüleivel és megbeszélni a dolgokat,mégha nem is "működik "és továbbra sem tehet amit akar,viszont talán rájön,hogy nem azért mert nem szereteik.
Sok barátság is szétmegy a kérjen a másik elöbb bocsánatot-on.Ebben a helyzetben is érdemes.
Aztán sokan írnak olyan anyósról,aki kedves ,aranyos,csak egy dologban nem egyeznek.
Persze ahol házastársi brutalitás,szülői terror stb van,ott nem beszélgetni kell.
én elég domináns női személyiség vagyok. Nálam a beszélj vele taktika mindig bejön, ugyanis ha családtaggal kerülök konfliktusba, ha párommal, akárkivel igen határozottan tudok kommunikálni, ez nem azt jelenti hogy csúnyán, vagy üvöltözve, hanem tényleg határozottan kész érvekkel, tényekkel. Sajnos egyik családtagommal nem túl jó a viszonyom, ellenem van, alámtesz, satöbbi, de tudja, hogy merre hány méter van, mert én sosem hagytam magam.
Szerintem a próbálj meg vele beszélni taktika ott kezdődik helyesen, mikor a kommunikálni akaró fél eléggé elszánt egy verbális "csatához", és nem hagyja magát kiáll maga mellett. Aki csak nyünyög, meg suttogva beszél, meg csak kérdezget, hogy mi bajod, mondd el, engem ez zavar, meg hozzuk rendbe, semmire nem fog menni.
Oda kell állni és megkérdezni, "na meséld el mi bajod van, vagy ha nem vagy képes erre, akkor fejezd be ezt a viselkedést, mert nem vagyok rá kiváncsi, és amennyiben nem mondod el és ugyanígy fogsz viselkedni lépéseket fogok tenni." Azért itt mindjárt elkezd a másik filózni, hogy mi történt?! és tényleg lépéseket kell tenni, mert ha nem elég következetesen tesszük ezt, ez a mondat is ugyanolyan lesz , mint a többi. A legnagyobb baj ott van, hogy hagyják magukat egy csomóan, én nem azt mondom legyen mindenki domináns személy, de hogy valaki csendben álladóan mindent lenyeljen...
- Nem működik a gépem.
-Próbáld meg bekapcsolni.
Felmerült bennem még egy gondolat.
Ezt sajnos a saját kapcsolataimból merítettem.
Nálam sokszor előfordult, hogy amikor elszántam magam, hogy na én most márpedig ezt megbeszélem vele, mert zavar/nem jó, akkor mindig azt tapasztaltam, hogy addig okéé, szép és jó, hogy odamegyek, hogy beszéljük meg, én problémának látom stb. De akkor az aktuális "beszélgetőpartner" mindig elkezdte mondogatni, hogy "de hát te is tehetsz róla", vagy "de neked is vannak hibáid". Szóval végülis nem is egy probléma megbeszélése lett a dologból, hanem a másik hibáztatása. Pedig ilyen beszélgetéseknél pont az lenne a lényeg, hogy ne csak a másikat hibáztassuk, hanem próbáljuk megoldani a dolgokat. Erről mi a véleményetek?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!